Mi a hasonló és mi az eltérő az angol és a francia nyelvtanban?

Azért egy-egy példát lehet írni:

* ELTÉRÉS pl., hogy az angol nyelvben nincsenek nemek, nincs jelentősége a ragozás szempontjából, hogy hímnemű vagy nőnemű az adott szó (értelemszerűen a franciában igen, semlegesnem ott sincs);

* HASONLÓSÁG pl., hogy a főnevek többes száma mindkét nyelvben - főszabály szerint a '-s'.

Igazad van, nyelvcsaládot kellett volna írnom.

Akkor talán jobb, ha azt mondom, hogy az angol a germán, a francia pedig az újlatin nyelvcsládba tartozik. Ez azonban semmit nem változtat előző hozzászólásom lényegén.

Hány igeidő van az angol 12-höz képest:

Kijelentő módban 8 igeidő, ebből kettőt nem használnak a hétköznapi beszédben és középszinten sem elvárt az ismeretük. Van külön befejezett múlt (másik múltbeli cselekvés előtt történt cselekvés) és befejezett jövő, és folyamatosság kifejezésére való múlt, ami a múltban ismétlődő cselekvést is kifejezheti.

van-e igeragozás, ami az angolban szinte nincs:

Van.

van-e főnévragozás:

Nincs, csak a többes számra van külön jel (általában -s végződés)

melléknévragozás:

nemben és számban egyeztetni kell a mellékneveket a főnévvel, egyébként nincs. (A főnevek mind hím- vagy nőneműek.)

hány esete van a személyes névmásoknak, az angolban ugye csak az alany meg a "mindenmás".

Valamivel több van, mint az angolban. (Bár az angolban is van azért kicsit több is: myself... mine... my...)

Létezik-e az igeidő egyeztetés a függő beszédben úgy, mint az angolban:

Igen.

Van még a franciában kötőmód, aminek használata eléggé eltér az angoltól és sokkal gyakoribb, külön meg kell tanulni.

Kb. 15 igeidő van, de ebből csak 8-10-et használnak, a köznapi beszédben csak kb. 6-8-at.

Igeragozás (konjugáció) temészetesen van, olyasmi, mint a magyarban, de inkább a régi magyarhoz hasonlíthatnám.

Szorosan vett főnévragozás (deklináció) nincs.

Mit nevezel konkrétan "személyes névmásnak"?

Az igék néhány formáját egyeztetni kell a főnév neme szerint.

A melléknevek is a főnevek nemét veszik fel, hacsak nem olyan az alakjuk, hogy mindkét nemnél egyformák.

Az angollal (és a magyarral) ellentétben a melléknevek (legtöbbször) a főnév után állnak, de vannak kivételek, de akkor a mondat értelme nem ugyanaz.

Két nem létezik, a nőnem és a hímnem. (Ne jöjjön senki az "on"-nal, az is lehet (egyes esetekben) nő- vagy hímnemű, hiába általános. És az igeragozás nem változik az "on"-nál sem.)

Dióhéjban ennyit, noha korántsem törekedtem teljességre.

Ahogy Webnyelv írta, órákig lehetne beszélni ezekről, de én nem vagyok elég erős angolban ahhoz, hogy mindent leírjak. Ha a francia nyelvvel kapcsolatos kérdésed van, arra könnyebben tudok válaszolni...