Angolban, a jelen és a jövő igeidői, gyakorlatilag csak stilisztikai szerepűvé váltak, akárcsak a németben?

Iskolában a standard nyelvet tanítják, itt Mo-n ráadásul rettenetesen nyelvtan alapon tanítják a nyelvet, eszméletlen cikormányos nyelvtani magyarázatokat fűznek mindenhez. A valóság az, hogy egy anyanyelvi beszélő lazábban veszi ezeket a szabályokat, sőt néha úgy beszél, hogy azzal egyenesen áthágja az itthon megtanult szabályokat. Tehát a valóság az, hogy a szabályok nem annyira élesek, int itt előadják.

A kavarodást az is jól mutatja, hogy a tankönyvek nem is mondhatnának egymásnak jobban ellent. Az egyikben a will a biztos jövőidő, és a going to csak terv, a másikban meg pont fordítva.

Én ezért inkább az anyanyelvi angolt beszélő külföldi rokonok beszédére hagyatkoztam tanuláskor.