Az angol mellé szeretnék egy második nyelvet választani. A francián és az oroszon gondolkozom. Ti melyiket ajánlanátok jobban?

Francia:

Kontra:

- nem állapítható meg, hogy egy szó hímnemű vagy nőnemű

- a legtöbb melléknevet egyeztetni kell nemben és számban, ugyanakkor vannak, amiket még a mögötte álló főnév első betűje is befolyásol, de van, ami soha sem változik, mindezt megjegyezni nehéz

- melléknevek alapból a főnév után állnak, de vannak, amik csak a főnév előtt, vannak, amiknek meg megváltozik a jelentésük, ha elé vagy mögé teszed

- kiejtés elsőre átláthatatlannak tűnik

- mániájuk a névelő: határozatlan (abból is van többes szám!), határozott, anyagnévelő, nullnévelő is fontos, és sok a kivétel, és sokáig tart megérteni, hogy mit miért hova (sokszor az a válasz, hogy „csak mert ez francia” :D )

- igeidők igazából nagyon hasonlóak az angolhoz, kicsit más felosztással; szerintem bonyolult

- van igeragozás, aránylag sok a kivétel

- passé composé (ez kb. angol have + ige 3. alakja) esetében külön tortúra, mire megérted, mikor kell egyeztetni nemben és számban, és mikor tilos (elvétése súlyos hiba)

- subjonctif (kötőmód), külön élet nem lenne elég, hogy teljesen megértsd

- a számok elsőre tök nehezek, mert matekozni kell 70 fölött (nincs ilyen szó, hogy „hetven” meg „nyolcvan”, „kilencven”, helyette van „hatvan-tíz”, „négy-húsz” és „négy-húsz-tíz”)

- MINDENHOL sok a kivétel, és néha még a kivételeknek is van kivétele

- nehéz a szép kiejtést reprodukálni

Pro:

- nem viszik amúgy túlzásba az igeragozást, ugyanazon tövekkel és toldalékokkal dolgoznak, tehát nem megerőltető megtanulni)

- kiejtés teljesen kiszámítható a szabályok ismeretében (ellentétben az angollal)

- nincs annyi igeidő, mint az angolban

- nincsenek esetek, csak az alany-tárgyeset különbségeire kell néha odafigyelni (de ez magyar anyanyelvűeknek nem jelent gondot)

- azért nincs olyan sok kivétel, mint az oroszban

- amikor majd menni fog, istenkirálynak érzed magad, hogy végre jól használod a grammatikai struktúrákat, a kivételeket már automatikusan vágod :D

Franciás szaktársam fogalmazott egyszer nagyon jól:

„A francia nyelv olyan, mint egy nő. Úgy is mindent úgy fog csinálni, ahogy ő akar, hiába gondoltad te másképp, összeveszel vele, de aztán úgy is kibékültök, mert isteni vele a szex” :D

Orosz:

Kontra:

- cirill ábécé csak az első, legapróbb nehézség (akár egy nap alatt megtanulható)

- Csupa magolás az egész nyelv, a létező összes minden ragozódik, külön egyes- és többesszámban, a három nemben (hím, nő, semleges), és hat nyelvtani esetben (alany, tárgy, birtok, részes, eszköz, elöljárós). Főnév, melléknév, számnév, MINDENT ragozni kell. És ez rányomja az egész nyelvre a bélyeget, ugyanis ez egy hatalmas falat, amivel sokáig kell küzdened.

- Nagyon sok a kivétel, és a kivételek nem olyanok, mint a franciában: sokszor egy szónak teljesen más alakjai léteznek ugyan abban a paradigmában (pl. ember: человек, birtokosban: люди)

- hangsúlyt nehéz eltalálni, ráadásul csak az orosz tankönyvekben jelölik, később ott sem

- igeidők is hordoznak veszélyt

- igepárok és igekötők vannak, amik tovább bonyolítják

Pro:

- a szó végződéséről egyértelműen megállapítható, hogy hímnemű, nőnemű vagy semlegesnemű (kivéve lágyságjelre végződők, ott nem könnyű)

- könnyebben reprodukálható a szép oroszos kiejtés, és a hangsúlyra egy idő után rá lehet érezni

- rengeteg kifejezés nagyon logikusan áll össze, nem bonyolítják túl

- szintén, mint a franciánál, amikor már automatikusan kiejtesz egy mondatot, amiben többszörösen csatolt anélkül, hogy gondolkodtál volna rajta, na az állati jó érzés :D

Csak ennyi jutott eszembe hirtelen.

Alapvetően válaszd azt, amelyik jobban tetszik

Összehasonlítva az orosz nehézségét tekintve pont fordított az angollal: míg az angol az elején baromi könnyű, és nagyon hamar el lehet kezdeni beszélni, később nehezedik, felsőfoknál meg már vért izzadsz, addig az orosz pont fordítva működik: az elején kell vért izzadnod, mire meg tudsz szólalni, aztán egyre gördülékenyebben megy majd, középtől a felsőfokig meg már csak egy ugrás lesz az egész. (mint egy piramis, az angol meg fordított piramis :D)

A francia meg az elején se könnyű, de nem teljesíthetetlen, és a végén is ugyan úgy. Mindig tud újat mutatni, és mire megérted az egyik hülyeséget, jön a következő

Előző vagyok, hülyeséget írtam :D

Javítás:

- szintén, mint a franciánál, amikor már automatikusan kiejtesz egy mondatot, amiben sok komponensből álló egyeztetett szerkezetek volt anélkül, hogy gondolkodtál volna rajta, na az állati jó érzés :D

Szerintem nincsen jó, vagy rossz nyelv . A z oroszt közel kétszer annyian beszélik, mint a franciát. :

[link]

Egy nyelv nem csak a szavak passzív ismeretéből áll hanem hozzá tartozik az adott nép kultúrája is Egyszerű példa: nálunk a gólya hozza a gyereket az oroszoknál a káposztás hordóban "terem" (káposztalevelek között)Nos, ez egy nyelv ezernyi tájszólással hagyománnyal végül is mára 9 időzónájú ország, ahol régebben (a 12 órás zóna idején Vlagyivosztoktól Ungvárig óránként köszöntött be az új esztendő. Tolsztoj Háború és béke c. regénye kétnyelvű: francia és orosz. a másik dolog affinitás kérdése is Egy rokonom azt állította ha szerbül tudsz az egész világon megértenek.- Nos, az orosz is számos diaszpórában jelen van a világ különböző pontjain London Nizza, Tunézia, Törökországban ahol az angolt nem "csípik" egy ismerős szerint Nizzában sem igazán, ám az orosz az ottaniaknak sem igazán idegennyelv A franciát beszélik még Svájcban Hollandiában Kanadában Algériában illetve az egykori frank gyarmatokon is. Persze ugyanitt az orosz szrerb is "világnyelv", hiszen Szerbia "nemlétezésekor" , majd a háború után sokan "világgá mentek" onnan akár "oroszhonból" is sokan kivándoroltak.A tendencia folyamatos ...Persze ez is csak egy vélemény. egy plusz nyelv sosem lehet "káros"Mindig a cél számít mire fogod hasznosítani? ezen belül szakmai, műszaki , vagy egyszerű társalgási szintet szeretnél? Ez mind eldöntendő kérdés. Jót, s jól !...