Az ilyen dolgokat mint nevetés, 'kuncogás', szipogás, stb. Hogyan tudnám leírni úgy, hogy ne legyen folytonos ismétlődés?

Lehet előtte is, nem csak utána.

A példánál maradva:

1.

XY. hangosan felnevetett.

-Te tényleg nem vagy normális!

2.

-Te tényleg nem vagy normális! -kacagott/röhögött/nevetett/nyerített fel/visított fel a nevetéstől/stb.

3. ...hanyattvágódott az ágyon és arcát kezeibe temetve röhögött barátján:

-Te tényleg nem vagy normális!

4. Te tényleg nem vagy normális! -hallatszott XY kacagása.

Azt is fontos lenne eldönteni, hogy szükséges-e oda feltétlen az ilyen közbetűzés. Persze, a narrálás nélküli párbeszéd nem jó hosszasan, de nem kell minden után megjegyzést tenni. Illetve érdemes arra koncentrálni, hogy a beszélgetések nagy része a cselekménybe ágyazva jelenjen meg. Sokszor például egy terv elmesélését vagy hasonlókat egyszerűbb úgy írni, hogy nem párbeszédben bontakozik ki, hanem elhelyezed a szereplőket és összefoglalod, miről beszéltek. És pár fontosabb reakciót szedsz csak ki párbeszédnek, hogy megtörje a monoton narrációt és kiemelje a lényeges reakciókat és pillanatokat.