Hülyeség lenne elkezdeni februárban egy MSc-t itthon, ha ősztől tudnék külföldön tanulni 25 évesen?

Ez ellen csak az szól, hogy elég specifikus alapszakot csinálok, és kicsit nehézkes vele (jó) munkát találni annak ellenére, hogy nagyon sokoldalú a szak és nagy területre ad rálátást, és a koronás leépítések miatt így még bizonytalanabb, hogy tudnék-e dolgozni decembertől. Ezért szeretném elkezdeni az MSc-t most februárban, mert mellette amint tudok, munkábaállok, viszont ha nem sikerül az ösztöndíj jövő őszre, akkor sem az van, hogy még fél évvel később kezdem a mestert...

Csak nagyon vacillálok, hogy egyáltalán tervezzek-e ezzel, pl kéne egy TOEFL vizsgát csinálnom, ami tudásilag simán megvan, inkább az anyagi oldalára kellene rákészülnöm kicsit, meg maga az egész folyamat, pl 2 oktatótól kell ajánlólevelet vinni, az is kissé macerás lehet...

Szerintem ez nem fontos a kérdésem szempontjából.

Max az a fontos még, hogy per pillanat nem tudom, hogy hosszútávon itthon, vagy külföldön szeretnék-e élni. Az az egy biztos, hogy mindenképpen szeretnék külföldön is eltölteni pár évet, tehát ha nem MSc-re megyek, akkor az MSc után 27 évesen fogok menni.

A kérdést "praktikusság" szempontjából tettem fel, hogy annak van-e több értelme ha MSc mellett dolgozok de itthon vagyok és végzek egyetemet, vagy ha inkább félévvel később külföldön kezdek és végzek MSc-t de mellette nem tudok dolgozni, viszont a külföldi diploma értéke magasabb még mindig, ha más nem a nyelvtudás miatt.

Akkor miért nem lehet mindkét nemre vonatkoztatva válaszolni?

Szerintem más is lehet majd hasonló helyzetben, akinek hasznos lehetnek az itt adott válaszok.