Biológia, magyar emelt szintű érettségivel hova lehet továbbtanulás szemplontjából jelentkezni?

Nincs olyan szak ahol egyidejűleg fogsz biológiában és irodalomtudományban elmélyedni.

Irodalommal igazából semmi jóra ne számíts.

Az irodalomra azok mennek, akik nem tudják 19 évesen eldönteni mire menjenek, de valami kell, mert jó volna még pár évig otthon dekkolni, és nem elmenni munkát keresni.

A biológiában már van potenciál, értelemszerűen biológia BSc-re, biomérnök BSc-re, környezetmérnök BSc-re, kémia BSc-re lehet menni.

Viszont ezek már nehezebb szakok, plusz tényleg csak akkor éri meg, ha van elhivatottságod.

Én pl biológia BSc-n vagyok másod éves.

140-en kezdtük még első félévben, idén már csak kb 90-en vagyunk. Itthagyták, vagy kibuktak, és nem folytatták fizetősön.

3-4 évet csak akkor tudsz rááldozni erre a szakra, ha érdekel.

Ha tényleg akarsz vele valamit kezdeni, akkor lesz motivációd végigcsinálni.

Ha csak valahol egyetemistáskodni akarsz, de se kutató, se tanár, se laboratóriumi szakember nem akarsz lenni, akkor inkább valami mást válassz.

Azért vagyok kicsit lekezelő, mert nem szeretem ezt a "divat" egyetemistáskodás.

Manapság mindenki gimnáziumban úgy áll hozzá, hogy onnan neki tovább kell mennie egyetemre. Tökmindegy hova, tökmindegy milyen szakra, de menni kell.

Aztán ebből a hozzáállásból születik az érettségi évében a pánik, és a kapkodás hogy "Vajon hova lenne jó az a 2-3 érettségi tárgy, amiből jót tudok írni".

A Pszichológia meg megint egy más állatfaj...

A pszichológus egy orvos tulajdonképpen, csak az emberi elmével foglalkozik, és nem a test betegségeivel.

Ne tévesszen meg senkit se hogy a legtöbb helyen bölcsészettudományi karhoz van besuvasztva.

A pszichológia szak nehéz, igen sok biológiával (neurobiológia, fejlődésbiológia néhol).

Ókori görög verslábakkal, Ady Nyugatban írt verseivel meg József Attila életútjával nem találkozik ott semennyit az ember, úgyhogy az irodalomhoz nem sok köze van.

Plusz a pszichológia pont az a szak, ahová rátermettség kell. Jó esetben kezdeni is akar az ember valamit a diplomájával, nem falvédőnek tartani.

Aki pszichológusnak akar állni, annak bizony rátermettség kell, hogy jó szakember legyen.

Emberekkel foglalkozni, érzelmileg kiegyensúlyozottan bánni páciensekkel nem mindenki tud.

Ez nem szégyen, nem fogyatékosság. Én sem tudok, épp ezért nem mentem se tanárira, se orvosira, se pszichológiára, se semmi olyanra ahol emberekkel kell foglalkozni.

Nekem pl a kutatói pálya a megfelelő.

Ezt mindenkinek magának kell kikövetkeztetnie, mert elvileg mindenki önmaga ismeri a legjobban önmagát.

Pszichológus: Mentális betegekkel foglalkozó (állami, vagy saját vállalkozói) személy. Pszichoterápia, csoportterápia, szóban végzi a segítést.

Pszichiáter: A mentális betegségeket gyógyszeresen is kezelő személy (jellemzően inkább kórházakban dolgozik).

Sokkal kevésbé lép kapcsolatba szóban a betegeivel, inkább csak időközönkénti kontroll céljából beszél velük, egyeztet, hogy emeljen, csökkentsen-e bizonyos készítményeket.

Nem vagyok orvostanos, elismerem, valóban nem ismerem a szakmai szakzsargont, hogy mitől orvosabb a pszichiáter a pszichológusnál, de azért érthető hogy mire céloztam.