Programtervezői alapképzésre így van értelme jelentkezni 342 ponttal?

Mindegy. Sajnos ebből kiindulva inkább feladom ezt is, mint minden mást az életemben.

Köszönöm a válaszokat.

Látom az oldalon hogy mások is vannak így.

Felsőoktatási szakképzésre elmenni azt a 2 évet és beszámíttatni a krediteket megérné? Vagy teljes mértékben engedjem el a proginfót, mert hülye vagyok hozzá?

9 hónapja tömnek ilyen-olyan válaszokkal, véleményekkel azok, akiket ismerek/akiket neten ismertem meg, máshol is feltettem a kérdést, a tanáraimtól, tanulóktól is vegyes válaszokat kaptam.

Éveken át azt hallgattam (a 4-es átlagom, versenyeredményeim és (kissé mondjuk béna) emeltem ellenére), hogy én nem vagyok elég jó, sose leszek elég jó, sosem lennék képes erre-arra, rengeteg mindenről lebeszéltek, eltántorítottak. Így megtanultam szelektálni a véleményeket, viszont...

Nem ettől a 3 anonim választól adtam fel, hanem attól, ami lassan egy éve folyik ekörül a téma körül.

Én azt láttam, hogy a ponthatárok alacsonyak, de rengetegen kibuknak, sőt, vannak olyanok is, akik 390+ ponttal is "félnek", hogy nem kerülnek be.

Én alapvetően szeretek programozni, van pár hobbi projektem, és heti 4-5 alkalommal legalább 3 órát programozok, van, hoyg algoritmusokat, fogalmakat magolok, sőt, kérésre is csináltam már pl webalkalmazást.

A kérdés nem az volt, hogy "én hogy ézem", mert tudom, hogy ezt szeretném csinálni, viszont kiindulva abból, hogy nálam jóval több ponttal rendelkezők is félnek attól hogy nem jutnának be, nem maradnának bent, kicsit megbillentett.

A pontjaim úgy érzem, nem mutatják a tudásom, mert azokba beletartoznak olyan dolgok, amik nem érdekeltek "mint gyerek", sőt olyanok is, amiket nem tanítottak meg rendesen, vagy épp rosszul (és ne mondja azt senki, hogy autodidakta módon kell akkor tanulni, mert egy középiskolás, aki nem tudja, hogy hülyeségeket tanítanak neki 1 évig biztosan nem fog a tanár szava helyett magától szétnézni is megtanulni Mindent, mert leharapom a kezemet).