Megingott a lelkesedésem a tanári pálya választása iránt az anyagiak miatt. Tényleg olyan szörnyű?

Nekem bátyám középiskolai tanár. Ő nem bánta meg, hogy erre a szakra jelentkezett, mert hatalmas benne a hivatástudat, mindenáron tanítani akar. A kevés fizetés az, ami kezdetben gondot omozott neki, de elment még mellé másodállásban dolgozni, így vígan megél. Tanárnak tényleg csak akkor éri meg menni, ha nagyon elhivatott vagy, és képes vagy áldozatokat bevállalni (nagy valószínűséggel ez az áldozat egy mellékállás). Az biztos, hogy az emberel többségének nem való ez a hivatást, csak akkor csináld, ha tényleg minden áron tanítani akarsz. Ha már töri, angol irányban érdeklődsz, akkor én jogi szakot javasolnék neked. Rengeteg féle irányba el lehet menni vele: lehetsz akár bíró, ügyvéd, jegyző vagy akár ügyész is. Ez a szak azért jóval kifizetődőbb is, én a helyedben ezt választanám. Viszont ha tényleg a tanítás az, ami vonz, akkor csináld azt, érd el az álmaidat, csak készülj fel, hogy lemondásokkal fog járni.

Jah, tudtommal tényleg kevés. De inkább azon van a hangsúly, hogy a befektetett időhöz, energiához mérten, illetve a borzalmasan stresszes és felelősségteljes munkavégzéshez képest mennyire mikroszkopikusan kevés. Az ilyen fizetés és elvárások miatt létezik valszeg a mindenki által jól ismert és széles körben utált kiégett, cinikus, depressziós tanár archetípusának hadserege.