Csak én érzem igazságtalannak, hogy a mai világban az "értelmiséget" veszik előnyben? Hogy az érettségi határozza meg a jövőt? Ha valakinek érettségi időszak alatt nehéz a családi háttere, akkor oldja, meg ahogy tudja?

Nincs meg külömbőztetés, az akkor volt mikor bizonyos csoportoknak meg tiltották a tanulást. Az hogy valakinek milyen példát mutatnak a szülei nem megkülömböztetés.

Pont az a probléma hogy egy csomó elpocsékolt idő a mai oktatási rendszer bármilyen teljesitmény nélkül. Az éretségi kb értelmetlen a mai formájában, 3-4 év a semmire.

Amúgy igen mindenki úgy oldja meg ahogy tudja. Fél évente újra éretségizhetsz. Ha meg 3-4 probálkozásra se sikerül akkor az egyetem nem neked való.

Az érettségi csak a saját jövődet határozza meg, hogy lesz-e lehetőséged tovább tanulni.

Egyébként a gyereknek én csak azt mondtam, hogy döntse el, rajta múlik. Az érettségit csinálja meg, hogy ne munka mellett kelljen, ha később mégis elgondolkodik a továbbtanuláson.

Ha szeretne tovább tanulni, én támogatom, ha nem akkor keressen egy szakmát, és sajátítsa el azt.

Nem fog összedőlni a világ.

Csak mérlegeljen hosszú távon, és azért a kereslet-kínálat dolgot is gondolja végig, mert ha ő lesz az ezredik műkörmös a környéken nem hiszem, hogy jól fog menni az üzlet.

Később is leteheti az érettségit. Ha nem lenne meg a 12 osztály, akkor esti iskolákban lehet pótolni.

A 12. osztály elvégzése után évente két alkalom is van, amikor érettségizhet.

Nem az érettségi határozza meg a jövőt, a jövődet a tudás határozza meg.

Érettségi nélkül is lehet valaki sikeres, akár gazdag is, ha valamihez ért, tud értéket tetemteni.

Érettségi nélkül a magasabb szintű oktatás van korlátozva, és azok a lehetőségek, amelyeknek feltétele a magasabb szintű képzés.

Aki nem tud leérettségizni, annak valószínűleg az egyetemi szint is meghaladja a képességeit, de az se biztos, hogy az illetőnek szüksége van diplomára.

Nézd a munkáltató szemszögéből. Ha olyan a munka, akkor lesz rengeteg jelentkező, és minek interjúztass vakon olyanokat, akik között kisebb eséllyel találsz értelmes jelöltet? De vannak olyan munkák, ahova ha kevesen jelentkeznek, akkor is muszáj egy minimális elvárás és túl nagy macera lenne rendesen interjúztatni egy érettségi nélküli személyt.

Nyílván lehet valaki okos minden féle papír nélkül, de nem ez a jellemző, és a legtöbb cég nem fog feleslegesen időt pazarolni nagy eséllyel alkalmatlan jelöltekre.

Másrészt meg érettségit szerezni BÁRMIKOR lehet és a legtöbb ember szimplán lusta tenni bármit a jövőjéért, aztán siránkoznak a nehéz múlt miatt. Oké, ha gyereked lett 18 évesen és több műszakban próbálod valahogy eltartani a családodat az valóban problémás. De ilyenből van a kevesebb, meg lehet érettségizni BÁRMIKOR, szóval majd ha középsuliba megy a gyerek és van ideje mindkét szülőnek rendesen magára, akkor is lehet érettségizni.

Ugyan ez igaz amúgy egyetemre és szakmákra is. Gyerek mellet persze nehéz, de a többség csak lusta bármit is csinálni. A legtöbb vidéki levelezős szakra elég a minimum pont, azaz 280 bejutni, nem kell nyelvvizsga, a covid óta online is követhetőek az órák és a tanárok nagyon elnézőek a hiányzással (a legtöbb egyetemen nem is vezetik levelezőn amúgy).Szakmát meg pláne egyszerű szerezni, mivel hatalmas hiány van a szakmunkásokból, így ott is kényelmes lehetőségek mellett lehet tanulni, magyarán dolgozni is tudnak mellette az emberek.

Ha valakinek nincs szakmája vagy diplomája 30 évesen, az a legnagyobb valószínűséggel csak saját magát okolhatja érte. Vannak kivételek, akiken egy jobb rendszer tudna csak segíteni, de ezek a kivételek csak.

Az iskolai végzettség (az érettségi és a szakmai bizonyítványok, diplomák) annyit mutatnak a munkáltatónak, hogy képes vagy megfelelni egy jól körülhatárolt követelmény rendszernek. Képes vagy arra, hogy a tanárt ne küldd el melegebb éghajlatra, ha váratlanul röpdogát írat, hiszen a munkáltatód is hozzád vághatja egy váratlan kimutatás elkészítését, képes vagy többé-kevésbé fegyelmezetten viselkedni. Képes vagy arra, hogy az iskola után megtanuld a szakmádat. (az én középiskolás osztályomból ketten maradtak a pályán, a főiskolai évfolyamból se sokan). Ez valamennyire mutatja, hogy az iskola elsősorban nem szakmai képzést nyújt, hanem egyéb képességeket fejleszt ki. Nekem a középiskolából a leghasznosabb, hogy megtanultam mindenkinek azt mondani, amit hallani akart, a főiskola során megtanultam egy nap alatt 1000 oldalt feldolgozni. Igen Ohm meg Kirchoff, meg Lez törvény, de ezeknek sokkal kisebb hasznát vettem a későbbiekben. Az egyéb képességek hasznosabbak voltak. Most is szakmát tanulok (nyugdíj előtt nem sokkal). Itt sem a szakmai ismeretek a leghasznosabbak. A "mellékes" információk sokkal hasznosabbak.

Most informatikai területen dolgozom. Azt tapasztalom, hogy a formális iskolai végzettségnél (mármint annál, hogy kettesre vagy ötösre végeztél) sokkal többet érnek a szakmai tanfolyamok vizsgák. Úgy látom, hogy több más szakmában is így van.

Igen, a mai világban, a múlt világban és a jövő világban is az értettséget (nem érettségit) veszik figyelembe, ők mindig hatalmas előnyben lesznek. Ez nem emberi szabály, ez természettörvény és áthághatatlan, az ember csak - helyesen - alkalmazza.

Azért néhány dolgot érdemes tisztázni.

1. Minden "végzettség", papír, dokumentum célja az, hogy egy képességet ne kelljen újra és újra sok pénzért megvizsgálni. Nem keverendő ebbe bele az a valóság, mikor a politikai (földesúri, vagy nevezd ahogy akarod) réteg saját önző céljai érdekében ezt hamisítja, mert megteheti. Az egy más eset, ott a hamisítót kell felelősségre vonni akkor is, ha fáraó, király vagy miniszterelnök.

2. Az értelmiség lényegében az "értelmesség" egyszerűsített megnevezési formája. Jelentése az, hogy a környezete (szülő, iskola, munkahely, utca, politika, minden) által rá ható hatásokról el tudja dönteni, az természeti jellegű, azaz nem befolyásolható, vagy emberi jellegű, azaz valaki más akaratától függ. Mondok példát. Az eső vagy hideg/meleg hatás rád a természet részéről. Nem tudod megváltoztatni, és sokan se tudják. De nem kell elszenvedni, lehet elővenni (előzőleg készíteni) esernyőt, esőkabátot, meleg ruhát, árnyékot stb. De ehhez kell némi értelem, hogy felismerd a tennivalót. ha nincs, szenvedni fogsz. Az emberi hatás bonyolultabb. Például önzésből haszonszerzésből átvernek. Ezt el kell hárítani. A módszer kitalálásához kell az értelem, anélkül ezt is csak elszenvedheted és folyamatos hátrányban leszel. Itt sokkal több értelmesség kell, fel kell ismerni miféle csalafintasággal él a másik, érteni kell a társadalmi törvényeket, az embert magát, hogy jó módszet alkalmazz. A többségnek ehhez lövése sincs. És nem "értelmiségnek" kell lenni, nem "érettségi" kell ehhez, hanem folyamatos figyelés, tanulás, hiszen a dolgok változnak, mivel ember akarja. Néha azért kevés bármekkora értelmesség, mert a nagy többség buta, és elhiszi a hülyeséget, akadályozza az értelmet. ekkor az elmegy oda, ahol tud érvényesülni, a buta többséget meg még jobban kizsigerelik.

3. Azt is meg kéne mondani, miért van ez így. Meg tudod mondani? Akkor te értelmes vagy mindenféle papírtól függetlenül ( mert a dokumentumot itt erősen hamisítják, ezért nincs értéke). Arról van szó, hogy a természet alkotása az ember is, mégpedig az evolúció által. Az élőlény általában verseng az életéért. Az ember a jóllétéért is. Az ember kíváncsi tudatosan egyedül az élőlények között. Ezért van énképe, és előnyt embertársaival szemben is képes akarni. Ezt a durva fizikai erőszakot leszámítva leginkább átveréssel, csalással, hatalomszerzéssel éri el. Azzal, hogy hatalmas tömegek azt hiszik, követniük kell, és félni kell tőle. Ebből egyik se igaz, de a tömegek ezt (ha egyszer benyalták) soha többé nem fogják elfogadni. Ők onnantól téveszmékben élnek, azt lehet tenni velük, amit csak akar a hatalom. Persze törvényekkel akarja. Azt a legtöbben nem értik, így azt se, mi benne a csalás. Ez ellen egyedüli védelem a tudás, a mostani szóhasználatunkkal az értelem, érettség. Minél nagyobb, annál jobb.

4. A meglátás helyes, az érettség (értelem, tudás) előnyt élvez. Mindig. A természetet az erő irányítja. Minden arra felé megy, amerre a nagyobb erő nyomja. Az ember a természet része, csak bonyolultabban, mert az ember esetén erő az okosság is. Sőt, az a legnagyobb erő. Akár azért, mert az okos jól tud csalni (rossz a célja). Persze az okos jobban tud védekezni is a csalás ellen (jó a célja). Így bár a csalónak nagy a (szellemi) ereje, az okos jó embernek sokkal nagyobb. Ez nem igaz akkor, ha a csalók összeállnak, kormányt alakítanak átveréssel, és hamis törvényeket alkotnak. Ekkor az átvert tömeg elintézi a kevés okost, a csalónak be sem kell avatkoznia, csak röhög a háttérben. És hergeli a butát.

Észre kéne venni, az emberi világ így működik, mióta az ember feltalálta a botot. Eleinte a farkasok elkergetésére használta, később rájött, más, butább embereket is rákényszeríthet vele a farkasok elkergetésére. s még sok másra. Ma már nemcsak botja, atombombája is van és sok más is. Pedig ezek mind arra szolgálnak, hogy a csalók sok embert a szolgálatukba kényszerítsenek, és velük veresség agyon az okos embereket. Így megy ez a világban, a szomszédunkban nagyon, nálunk kifinomultabban. Milliók hiszik, hogy így jó nekik, holmi hazafiatlan gazemberek bezzeg megnyomorítaná őket. És a büdös életben ez a tömeg nem fogja felismerni, hogy éppen ellenkezőleg, azok hozzák a normális életet. nem másnapra, mert annyira nem okosak, de legalább a céljaik nem gonoszak. Elhiszi ezt itt nekem valaki? Nem! Ezért az "értelmiség" zöme már nem foglalkozik a többivel, örül, ha saját magát megvédheti. A többi meg higgye nyugodtan, hogy önzők. És haljon.

Tudom, hogy rossz dolog ilyent olvasni. Igen barátaim, a csúnya valóságot mindig rossz dolog olvasni annak, aki nem érti.

#9#

Alkalmazottként dolgozónál úgy is van, és az emberek többsége alkalmazottként éli az életét.

Vállalkozóként jön be az a paradoxon, hogy ott sok területen nincs jelentősége, hogy az illetőnek van-e érettségije, a szakmai tudás, és az üzleti érzék a fontos, esetleg a jó kapcsolatrendszer, de az már "vadhajtás".

Már a 60-hoz közelít az a korosztály, amelyik még abban az iskolarendszerben tanult szakmát, amikor nem a "mindenkinek érettségit" volt a szlogen, a szakmunkás képzőkben szakmákat tanultak, úgy, hogy egy hét iskola, egy hét szakmai gyakorlat töltötte ki az egész tanévet.

A 3 éves képzés után volt vizsga, de nem érettségik kaptak, hanem szakmunkás bizonyítványt.

A munkaerő piacon nem igazán kérdezték meg, hogy "történelemből hányas lett a vizsgád", legfeljebb a szakmai vizsga eredményére kérdeztek rá, de legtöbbször arra sem, gyorsan kiderült az, hogy az illető képes-e megfelelő szinten dolgozni.

Az elmúlt évtizedek szétzilálták a szakmunkásokat, sokan már régen nem az egykori szakmájukban dolgoznak, de akik megmaradtak ott, azok egy része mára keresett vállalkozó lett.

Érettségi nélkül is megtanultak valamit, ami érték.

Aki most szeretne szakmunkás lenni, tőle csúnyán szólva elvesznek néhány évet:előbb érettségizz le, aztán majd tanulhatsz szakmát.

Nem mindenki lesz diplomás, és a társadalomnak nincs us stükség fölöslegesen sok diplomásra, de kreáltak egy nagy lufit, amivel elég komoly károkat is okoztak.

A rendszerváltás után volt egy időszak, a "diplomát mindenkinek" volt a felkiáltás.

A főiskolai szinten lement a színvonal, akut nem vettek fel máshova, ment tanárképző, tanítóképző szakra.

Sok a baj a jelenlegi oktatásunkban, de abban az is benne van, hogy 25 évvel ezelőtt a pedagógusok kiválasztása is felhígult, egy köztiszteletben álló hivatásból tömegdiplomás képzést csinált a rendszer.

Gyorsan kiderült az is, hogy fölösleges annyi diplomás, és ami még rosszabb, kevés a szakmunkás.

Ma egy jó szakmunkás vállalkozóként sokkal jobb helyzetben van a munkaerő piacon, mint sok diplomás.

Az kétségtelen, hogy súlyos döntés az, ga valaki érettségi nélkül képzeli el az életét, a magasabb szintű tanulás lehetőségétől is elvágja magát. Viszont ezzel a lehetőséggel sem él mindenki, nincs arra mindenkinek szüksége.

Olyan példák is vannak, hogy az illető elvégezte a szakközépiskolát, de nincs érettségije.

Nem megbukott, nem ment el a vizsgára.

Ezek nem jó példák, a legrosszabbak, de én magam is ismerek több ilyen embert.

Volt, akinek túl jól sikerült a ballagási buli, volt, aki egy tanárával volt rossz viszonyban, és el se ment az érettségi vizsgákra.

Sok évvel ezelőtt, és azóta is megvannak nélküle, de nyílván főiskolára sem akartak menni.