Mondjátok meg, most mi legyen! Mi legyek?

Ezt válaszd

"-legyek orvos jó fizetéssel, tartsam el (a leendő családom és) a szüleim, és tegyem őket boldoggá, éljek minőségi és jó életet, de unalmat érezzek a mindennapokban"

Ha nem akarsz orvos lenni, ne legyél az.

A főzés kb. olyan, mint a színészet vagy hasonló. Pár embernek nagyon bejön, a legtöbbek viszont pofára esnek.

1-es verzió: elvégzel valami piacképes dolgot, ami érdekel, hogy legyen "B terved", közben / utána beleveted magad a főzésbe.

2-es verzió: most beleveted magad a főzésbe, és ha nem jön össze, később tanulsz valami biztonságosabbat. (Ez a magasabb kockázatú út, ha kell a B terv, nehezebb lesz, ha viszont nem kell a B terv, akkor könnyebb). Mondjuk ha be is jön a főzés, akkor sem ártana tanulni valami üzletvitelt vagy hasonlót, arra gondolva, ha egyszer saját vállalkozást indítanál

Nem a szüleidért választasz karriert, ne az ő életüket éljed. Ha őnekik ez nem tetszik, az az ő problémájuk.

Rég rossz, ha egy szülő szeretete és támogatása feltételekhez van kötve. Márpedig itt ez úgy hangzik, mintha ők csak akkor támogatnának (lelki értelemben biztos, anyagilag nem tudom), hogyha azt táncolod, amit ők fütyülnek.

Azt a kérdést kell feltenned, hogy melyik pályaválasztás áll legközelebb hozzád, a személyiségedhez, melyikben tudsz a leginkább kibontakozni?

Az anyagi kérdéskör az csak egy kis szelete ennek a történetnek (hozzáteszem, egy jól menő séf egyáltalán nem keres rosszul). Nyilván nem elhanyagolható tényező, de nem gondolnám, hogy ennek kell döntenie.

Aztán akkor 40 éven keresztül csinálsz valamit, amivel nem is igazán tudsz azonosulni, csak lenyomták a torkodon? Miközben meg ott fogsz kattogni rajta egy életen át, hogy "mi lett volna, ha...?", meg hogy "elvették tőled" a lehetőséget.

+1 dolog: váltani sosem késő.

Én is emellett vagyok, hogy legyél orvos. Vagyis nem feltétlen kell orvosnak lenned, de valami piacképes szakmád legyen.

Emellett tudsz főzni, de ahogy előttem is mondták a főzésből valószínűleg nem fogsz tudni megélni.

Én is hasonlóan voltam amúgy, legszívesebben állatokkal foglalkoztam volna, de az nem túl jövedelmező szóval elmentem programozónak. Most végzek az egyetemmel, van egy jó munkám, és elég szabadidőm hogy jusson az állataimra is szóval nem is élel rosszul és nem is unatkozok.

A főzés az egy olyan dolog, hogy kb. 10000000 fantasztikus szakácsból egynek bejön az élet. A többi meg simán dolgozik annyit, mint egy orvos, sőt, fizikailag sokkal keményebben, nagyon elb@szott időbeosztással, ami a magánéletén is meglátszik, aztán mégis alig van pénze.

Az orvosnak legalább a képzés után elég normális élete van.

De nyugodtan teszteld le magad: menj be egy számodra szimpatikus étterembe, hogy ugyan van-e lehetőség nyáron/hétvégén/amikor időd van nemhivatalos tanulóként, gyakornokként belepillantani a konyhai életbe.

Ha orvosként szerinted unatkoznál, akkor esetleg gyógyszerkutató irányba elmehetsz. (Nézz utána, hogy ahhoz milyen tanulmányok kellenek, nekem fogalmam nincs róla.) Azzal talán még a szüleid is kibékülnének, ha az a gondod, hogy nem akarsz velük konfromtálódni (bár én azt javasolnám, hogy a pályaválasztásodban ne játsszon semmi szerepet a szüleid vágya).

yah igazából egy zseni vagy, de egy ilyen kérdésnél idegenek véleményét kéred ki 😅😂

Nekem kicsit sántit a dolog, 9-esswl értek egyet, menj inkább írónak, amennyi kamut összetudsz hordnai.