Az orvosi tényleg olyan nehéz, mint amilyennek mondják?

Figyelj, az orvosin már rögtön mossák az agyad, hogy az a világ teteje, és az agymosottak terjesztik az igét.

A lényeg, hogy nem lehetetlen, semmi sem lehetetlen, minden bizonnyal több irány is van, ami legalább annyi szorgalmat, és tanulást igényel, mint az orvosi egyetem. De tanulni mindenki tud. mindenki.

A kérdés az, hogy mennyire bírod a strapát, a felelősséget, a nyomást, mennyire tudod vállalni a tetteid következményeit. Ha elszúrsz valamit, az nem csak kijavítandó papírmunka, hanem életek forognak kockán, de szerintem ezt tudod. Orvosnak lenni nem einsteinség, hanem bátorság, és felelősség.

Szerintem valaki hajlamos eltúlozni. Azért az nem igaz, hogy semmire nincs ideje az embernek mellette és mindenről le kell mondania. Be lehet úgy osztani az időt, hogy barátokra és kikapcsolódásra. De azért sokszor tényleg lemondásokkal jár.

Meg tényleg sokat kell tanulni. De ált. az teljesít szarul aki nonstop csak visít, hogy neki milyen rossz. Aki fogja magát és rinya helyett leül tanulni, az átmegy.

De azért na...velem pont most volt az, hogy több, mint két hét folyamatos tanulás után (reggel 8-tól kb du. 5-6ig) megbuktam, pedig nem vagyok rossz tanuló.

Inkább azért rossz, mert elég nagy nyomás van az emberen. Itt nem tudod tologatni a dolgokat, nem az van, hogy nem sikerül vmi, akkor következő félévben felveszed és kész.

Itt ha vmi kötelező tárgyból elhasalsz, akkor kapásból egy év csúszás. És ugye alapból hosszú az orvosi, meg egy millió/félév, szóval nem tanácsos kicsúszni az államilag támogatott félévekből...

Egyébként nem egy évfolyamtársam szed nyugtatókat már..:/