BME vagy ELTE TTK matematika?

A két egyetem más matematikai irányokban erős..

Szerintem annak nézz utána, hol milyen témában hol merülhetnél el jobban, az szerint válassz..

pl. Alkalmazott matematikus, vagy elméleti matematikus szeretnél lenni..

Jobban érdekel a számításelmélet, vagy inkább a szotchasztika..

Én az ELTE TTK matekszakra járok, a BME hasonló szakjáról nem sokat tudok. De azt kimelném, hogy van jópár oylan tanárunk, akinek a matematikusi eredményeit csodálom. Nem feltétlenül teszi ez őket jobb tanárrá, de nekem megtiszteltetés Lovásztól, vagy Laczkovichtól tanulni. Hasonló dolog a diákok között is emgfigyelhető: gyakorlatilag mindenki, akinek valaha volt konmoyl eredméyne matrekverenyen, és matematikus lesz, az ELTE-t választja.

Mint mondtam, a tanterveket nem tudom összehasonlítani, de a legtöbb tanár nálunk nagyon segítőkész, ténylegesen az a céljuk, hogy minél töbet tudj, mikor levizsgázol (néha kicsit túlzásba is viszik :D ), ellenben valóban van pár idegesaítő dolog, idejemúlt szokás.

Én az ELTE fizikus Bsc-t végeztem el, de a matematikus szak több tárgyát is felvettem utolsó évben. Szeptembertől pedig a biztosítási és pénzügyi matematikus MSc-re megyekk az ELTE-n.

Az ELTE matek szakja operációkutatásban, statisztikában, sztochasztikus folyamatokban a legerősebb, a BME inkább alkalmazott analízisben és számítástudományban (=Matlab, programozás, algoritmuselmélet).

A 2 közül mindenképp az ELTE-re mennék, főleg úgy hogy nem tudják eldönteni a BME-n, hogy az alkmatosoknak legyen-e valszám 2-jük, ugyanis egyik évben volt, másikban nem - valszám 2 nélkül pedig a valszám 1-et sem tudja az ember igazán, ott még nincs mértékelmélet.

A BME gyakorlatiasabb, de a gyakorlati alkalmazást nem az egyetemen kell megtanulni, az egyetemen a készségeket kell elsajátítani és a minél nagyobb elméleti tudást. Ha az ember bekerül egy munkahelyre, akkor majd az ott alkalmazott programokat és eljárásokat ott elsajátítja, nem kell azt az egyetemen tanulni, mert lehet hogy amire elvégzi a szakot, már teljesen más lesz használatban.

Az eltén végeztem, nekem nem jött be. (Több mint valószínű, hogy a bme se tetszett volna, szóval ha ebből a kettőből válogatsz, akkor neked ez nem sokat segít.) Szerintem azt fontos még tudnod, hogy több szakirány van, és nagyon-nagyon kicsi közöttük az átfedés. Ha például megkérdezel egy alkmatost, hogy milyen tapasztalatai vannak, az nagyon keveset mond arról, hogy az elemző szakirány milyen (én elméletin voltam, csak arról tudok mesélni). Az első évben még ugyanazok a tárgyak vannak mindenkinek, de különböző szinteken vannak meghirdetve, szóval rá is érsz dönteni a 2. félév végéig meg nem is.

A közösség nagyrészt a szerencsén múlik, nálunk nagyon vegyes volt (13-an jártunk kb végig ugyanazokra az órákra, nagyobb merítésből talán jobban működik). Volt olyan csoporttársam, aki a savanyúalmát is fel tudta vidítani és bárkivel szívesen beszélgetett, meg olyan is, aki nem adta kölcsön a jegyzetét annak se, akivel jóban volt, mert "akkor a többi hülye is abból tanulna".

A BSc-s tanterv nem elavult, az oktatási módszerek, amikkel én találkoztam, már sokkal inkább. Egy tipikus tantárgy úgy néz ki, hogy előadáson a tanár elmondja az előre megírt anyagot (sokan fejből) és közben írja is a táblára, a hallgatók pedig lemásolják a tábláról. Ha valakinek kérdése van, felteheti, de jellemzően nem szokták. Ha mégis, akkor vagy el lehet intézni két mondatban, vagy nem foglalkozunk vele, csak szakirodalmat ajánlanak. Egyetlen egyszer se fordult elő, hogy változtattunk volna egy adott tanóra előre eltervezett anyagán. A vizsgák szóbeliek (de úgy hallottam, a többi szakirányon sok az írásbeli is), többnyire előre kiosztják a tételsort hozzájuk. Bemész, kapsz egy tétel és egy órát, hogy kidolgozd. Egy tárgy általában olyan 80-90 oldal jegyzet szokott lenni (persze attól is függ, mekkora betűkkel írsz), ezt felosztjak 15-20 részre, a gyakorlatban az a feladat, hogy írd le az órán lediktált anyagot a 35. oldaltól a 40.-ig. Ezután még szoktak kérdezni néhány dolgot, de a legfontosabb az, amit leírtál. Ebben nekem az volt a legidegesítőbb, hogy nem csak azt kell tudnom, mi az ingyombingyom definíciója, hanem azt is, hogy melyik tételnél kell elmesélni az ingyombingyomot.

Minden tárgyhoz van gyakorlat is, ahol feladatokat kell megoldani. Itt zh-n arra mennek rá, hogy az ismertetett típusfeladatok megoldását tudd reprodukálni más adatokkal is. Szóval ha te úgy általában érteni akarod a témakört és önállóan problémákat megoldani, az egy nagyon rossz stratégia a zh-ra való készüléshez, mert a feladatok nem úgy vannak feladva, hogy te ott helyben kitaláld, mit lehetne velük csinálni, hanem úgy, hogy számítanak rá, hogy te ennek a megoldási módszerét megtanultad gyakon. Ha nem csak azért tanulsz, hogy legyen róla papírod, akkor ez olyan problémákat vet fel, hogy ha nem tanulom meg, amit lediktáltak, nem megyek át, ha megtanulom, nem jut időm ténylegesen matekot tanulni. Ha gyorsan megjegyzel hosszú memoritereket és még élvezed is, akkor viszont pont neked találták ki ezt a rendszert.

Ha hosszú távon gondolkodsz, akkor az MSc-től kezdve már a tanterv is problémás. Doktorin (vagy még ott se) hallgatsz olyan tárgyakat, amik a világ jobb egyetemein MSc-s anyagok. Kortárs tárgyak csak mutatóban vannak. Részben azért, mert nagyon kevés tanárnak van érdemleges kutatói tevékenysége, amiből órát tarthatna, részben azért, mert akinek van, az is inkább mást tanít. A tantárgykínálat ennek megfelően lényegében nem frissül, 7 éve néztem először, azóta tartja magát.

"Doktorin (vagy még ott se) hallgatsz olyan tárgyakat, amik a világ jobb egyetemein MSc-s anyagok."

Ez alatt mire gondolsz? Mit nem oktatnak? Tele van specivel az egész tanrend még BSc-n is, nem csak azokat lehet felvenni, amelyek kötelezők. Az ország 2. legszínvonalasabb szaka az ELTE matek, persze a fizika előzi be - mindkettőnél az elméleti szakirányt kell nézni.