Szerintetek mihez kezdjek? 18/F

Üdv mindenkinek. 18 éves vagyok, jelenleg első éves hallgató az egyetemen. Igazság szerint nagyon nehezen indultam neki a továbbtanulásnak már gimnazista koromban is, és tudtam, hogy ez a későbbiekben is így lesz, ha egyetemre kerülök. A középsulis éveim sem voltak valami szép időszakok, hisz 9.ben elkezdtem egy sulit, amit egyenesen utáltam, így 10.re átmentem másikba. Nehéz volt megszokni, viszont nem kellett sok idő ahhoz hogy megszeressem, később már imádtam. Eljött az utolsó év, mint azt tudjuk, az érettségi, a tobábbtanulásnak az időszaka. Nagyon nehéz helyzetben voltam (és vagyok most is), hisz tudni kell rólam, hogy kiskorom óta imádok minden házzal, épületekkel kapcsolatos dolgokat. Gyerekkoromban rengeteget rajzoltam házakat, néztem a kint zajló építkezéseket, stb. Az évek során ez így ment tovább, míg már nem csak a rajzolásban fejeztem ki kreativitásomat, hanem először elkezdtem a Sims nevezetű játékban építeni sorra a szebbnél szebb házakat, később pedig elkezdtem “élesben” is űzni a dolgot: elsajátítottam egy 3D modellező programnak a használatát, és azóta is benne tervezem a házakat, amiket megálmodik a fantáziám. Ez persze mind szép és jó, csak hogy a matek számomra sosem ment 3-asnál jobban, és akármennyit is foglalkoztam vele, gyakoroltam, akkor se ment jobban. Úgy vagyok vele, hogy a matekhoz eleve “matek ésszel” kell születni, és akiben ez nincs meg, az gyakorolhat bármennyit is, ha úgy sem fog menni. És sajnos velem is ez van. Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer építészmérnöknek tanulhatok, de hát a matek miatt tudtam hogy ez lehetetlen, így az építészmérnöki egyetemet sem írtam be suliválasztásnál, ehelyett beírtam 3-4 olyan sulit, amire tudtam, hogy úgy is felfognak venni, viszont abba nem gondoltam bele, hogy ennyire utálni fogom, ha majd elkezdem. A Debreceni Egyetem Gyógypedagógia szakán vagyok, és egyenesen utálom, egyszerűen nem tudom megszeretni, és egy kicsit sem izgat semmi, amiket tanulunk az előadásokon. Minden nap 0 életkedvvel, és hangulattal megyek be a suliba, ami számomra elég nagy szívás. Azt gondoltam az elején, hogy hátha megfogom szeretni, de mihelyst elmentünk egy fogyatékos gyerekekkel foglalkozó iskolába intézménylátogatásra, annyira megsajnáltam az ottani gyerekeket, hogy szinte azonnal tudtam, én ezt nem fogom tudni csinálni. Azóta is sajnálom, hogy nem helyeztem több hangsúlyt a matekra, és nem jelöltem be egy műszaki egyetemet, ahol építészetet tanulhattam volna. Kilátástalan vagyok. Nem tudom mit tegyek az egész helyzettel. Szerintetek hagyjam ott a mostani sulit , és jövőre próbáljam meg az “álmomat”? Vagy netalán fejezzem be ezt végigszenvedve, ha már úgy is elkezdtem? Bár abba sem vagyok biztos, hogy már csak úgy ott lehet hagyni a sulit minden következmény nélkül, mert már túl vagyok egy kisebb ZH-n. Komplex nyelvvizsgám már van, jogsim még nincs. Nagyon sokan mondják, hogy nem lenne szabad abbahagynom ezt az építészet dolgot, mert nagy tehetségem lenne hozzá, viszont a matek miatt teljesen reménytelen vagyok. Az a baj, hogy az építészet mellett nem nagyon van, ami érdekel, és oktatják is. Bár fotózni nagyon szeretek, főbbként a természetet és természetesen házakat, épületeket. :D Emellett mint már említettem, házakat tervezek modellező progiban (már nagyon sokat megcsináltam, akit érdekel, megtudom mutatni), és most bele kezdtem maketteknek a készítésébe. Illetve a kertek is nagyon érdekelnek, bár ez inkább hozzá tartozik a házak iránti érdeklődésemhez. :D Nem létezik olyan munkalehetőség például irodákban / cégekben, ahol 3D látványterveket kellene készíteni alap matek tudással? (Igazából nem tudom, hogy kell-e hozzá egyáltalán matek tudás), de ami biztos, hogy ha fantáziáról, ötletekről van szó, abban 100%-ban a toppon vagyok szerintem is és mások szerint is. Így hát szabadidőmben házakat rajzalok, tervezek, és fotózok is. Annyira elvagyok keseredve a matek miatt, hisz ha az menne, akkor nyugodt szívvel mehettem volna építészmérnökire, így viszont csak hobbi szinten “űzöm” a dolgot rengeteg szabadidőmnek a rovására, amivel sajnos nem sokat érek, hisz sokan figyelembe se veszik, mennyit dolgozok egy házon, és nem is ismerik el annyira a munkáimat, mint ahogyan az jól esne. De jó lenne, ha létezne olyan hely, oktatás, ahol ezt hasznosítani tudnám, és nem csak feleslegesen csinálnám.

Összeismerkedtem nemrég egy építészmérnök nővel, akivel nagyon jóba lettem, igazából tudott volna nekem segíteni ezügyben ; dolgozhattam volna vele, ha ez a fránya matek menne és perfekt lennék belőle. Így hát veszett ügy sajnos...

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, nem tudom hogy lenne érdemesebb cselekednem. Esetleg tudnátok nekem tanácsokat, véleményeket mondani ezzel kapcsolatban? Bármilyen jellegű mondandót meghallgatok, hisz nagy szükségem lenne rá.