Az '56-os szabadságharcosoknál a fasiszta német nézet a túlzó másik oldalról régről, is ugyanúgy ellenszenves volt mint az orosz viselkedés aktuálisan?

Azt, hogy mi történt Európában a németek vezetése alatt a második világháborúban, már a nürnbergi perben kitárgyalták és már 1945-re az egész világ tudott mindenről (vagy amiről azt akarták a nagyok hogy tudjanak, vagy tudni véljenek). Így egyértelműen világos volt, nagyjából annyit tudtak a fasisztákról és a történtekről, mint amennyit mi ma is. Főleg, hogy a 11 éven keresztül szajkózott narratíva, meglehetősen rossz fényben tüntette fel a jobboldaliságot, és erősen sulykolta az emberekbe a nacionalizmus minden formájának helytelenségét az egész világon, a kommunista tömbben meg főleg. Az 56-osok közül pedig senki nem akarta visszahozni Szálasiék, de még Horthyék korszakát sem, habár a szovjet vezetés előszeretettel fasisztázott le mindenkit a blokkon belül, aki egy kicsit sem értett egyet a Szovjetunió és a tömb akkori vezetésével, irányvonalával. Többször, több helyen nyilvánították ki a munkások, az értelmiség és a társadalom majd' minden rétege, hogy szovjetbarát, de független, jugoszláv típusú nemzeti alapú szocializmust akarnak, mentesen minden sztálinista önkénytől, elnyomástól diktatúrától és személyi kultusztól.

Lehet lekommunistázni, de centrista vagyok, az objektív történések érdekelnek, nem az aktuális állami narratíva, miszerint az antikommunista forradalom volt. Nem, nem volt antikommunista, csak független nemzeti alapú reformra való törekvés egy megnyilvánulása, amely az önkény és a diktatúra elleni fellépés miatt torkollt szabadságharcba.

Az '56-os szabadságharc SZABADSÁGHARC volt. A (szovjet) megszállás és az önkényuralom ellen.

Ennyi.