Csövezni fogok egy éjszakát. Hogyan készüljek rá?

Feljegyzés az utókor és az Unokáim számára:

Fenti tárgylista kiegészítendő a következőkkel:

- ragasztószalag

- DOMBORZATI térkép

- Tesco szatyrok

- MELEG RUHA

- MP3 lejátsszó egy hangoskönnyvel feltöltve (lehet zene is)

Kb. 4 órán keresztül fizikai munkát végeztem, mielőtt el tudtam volna menni. Így későn értem oda, fáradtan. 3 energiaitalt ittam meg odafelé, és egy fél L-est még vásároltam. Az általam ismert egyetlen helyre mentem: a tópartra.

Odafelé megpróbáltam feltérképezni a lehetséges helyeket; erdőben gondolkodtam. Egy elhagyatott műemlékegyüttes mellett mentem el. Egyik épülete teljesen romos, még felújításra szorul. Ablakok betörve, ajtók felfeszítve. Még nappal sem mertem volna bemenni, nem hogy éjszaka... :S

A tóparton tanácstalanul bolyongtam, majd leültem egy padra. Beszivárogtam a maréknyi éjszakai horgász közé, nem keltettem feltűnést. Itt követtem el a legnagyobb hibát: nem néztem meg csöves szemmel, hogy hol fogok tudni aludni!

Az idő kellemesnek mondható volt, ezért újságot kezdtem olvasni és vártam, hogy elálmosodjam. Fél 9-kor költöttem el a vacsorámat. A konzervet a késemmel kellett kinyitnom, ami a lámpás fényviszonyok között meglehetősen nehéz volt. A darabokat kikotorni pedig végképp'.

# Tipp a cuccok elhelyezésére: rossz érzésem támadt, mikor volt, amit nem kontroláltam. Ha a táska nem volt az oldalamon, vagy volt olyan felszerelésem, ami nem a kezemben volt, nem éreztem őket biztonságban.

# Tipp a kajáláshoz: ha az ember belvárosban is étkezni fog, akkor nem szabad csak "kipakolós" kaját vinni. Egy nagyváros pályaudvarán nem mertem enni a fél kenyeremből és a konzervemből, mert nem volt elég városi. :) Kénytelen voltam Fornettit venni. :S

Folyt.:

A komfortérzetem nőtt, így este 10 körül újból vacsorázni kezdtem, újságolvasás közben. Ekkorra elfogyott a vizem; tényleg nagyon kevés volt fél L. (1. kaja után meg kellett innom, mert nem akart lecsúszni az utolsó néhány falat kenyér.) Na, nagyjából eddig a pontig tűnt egy romantikus marhaságnak az egész...

Túl erős volt a lámpám fénye, ezért csinálnom kellett vele valamit. Szerintetek mit vettem elő?

A TÖRÖLKÖZŐT! :D

Rácsavartam 3-szor, és ezzel tompítottam a fényt. Sokáig olvastam; a szemközti parton pecások is lámpáztak. Egy kerékpározó család a töksötétben horgásznak nézett, csak a lámpám miatt; a siker teljes volt. Elálmosodtam, és az idő is lehűlt. Elővetem az esőkabátot, és felvettem.

# ARANYSZABÁLY: Felöltözés után MINDIG próbáld előrántani a fegyvert, hátha elakad valamiben. Nekem akadt a sok ruhában, időbe telt, míg elrendeztem.

# Tipp pénz és felszerelés elhelyezésére: még világosban kell csinálni, mert sötétben nagyon macerás. A pénzt 3 felé osztottam: 1-1 zokni, és a pénztárca. Töltényeket a bal zsebbe, de ezt kivettem, mikor lefeküdtem, hogy ne legyen bajuk.

Sötétben jöttem rá, hogy nem tudom, hol fogok aludni. Totál kezdő csöves lévén nem tudtam:

#ARANYSZABÁLY: Világosban keress szálláshelyet!

A padon nem mertem elfeküdni, és túlzottan szem előtt is lettem volna. Ezért úgy döntöttem, hogy egy fa tövében fogok aludni. Na, ezt a fát kellett volna megkeresnem világosban. :D

Találtam egyet a gyalogúthoz közel. Az esőkabátom terepmintás, így a fűben elfekve sem vettek volna észre a felhős éjszakában, de biztos ami biztos: fa árnyékát kerestem:

# Tipp: attól még hogy nem világít a hold, lehet, hogy később kitisztul az ég, és megváltoznak a látási viszonyok!

Ha előtte tájékozódtam volna, rájöttem volna, hogy az egész területen vizes a talaj! A nagy fa tövébe térdeltem, és próbálgattam, hogy befekhetek-e alá. Hát nem. :S A vizes talaj hideg volt, bár az esőruha úgysem ázik át. Viszont a fa tövében valami tüskés csoda volt, pont az egyetlen helyen, ahová behúzódhattam volna. (Tüske is ment az ujjamba.)

Tovább kerestem, és találtam egy nagy fát közel a gyalogúthoz. Oda leheveredtem, de még a rejtőzköd ruhában is látszottam valamelyest. Így találtam rá álmaim bokrára: az úttól kb. 10 méterre. A talaj itt is vizes volt, a bokor maga meg hatalmas töviseket növesztett. Nem volt mit tenni, befeküdtem alá.

Ekkor már FÁZTAM.

#ARANYSZABÁLY: A CSÖVES LEGNAGYOBB ELLENSÉGE A HIDEG!!!

-------------------------------------------------------

Oldalamon fekve, táskámat párnának használva (magamhoz csatolva), pisztolyomat a táskába dugva, kezemet rajt pihentetve próbáltam aludni. De nem ment. A hideg miatt, és hogy féltem: egy kutya odajön, vagy a halőr talál rám.

Ekkor már éjfél lehetett. Fél órát tudtam aludni- Egyszerre volt fülledt meleg az esőkabát alatt, és hideg a pára miatt. Felkeltem, és megnéztem, hátha a nagy fa tövében jobb lesz. Persze nem.

Valamit tennem kellett a hideg ellen. Az esőkabát zacskóját betettem a derekamhoz, hogy az is szigeteljen. De a hátam és a vállaim még mindig fáztak. Szerintetek mi volt a megoldás? :) Igen!

A TÖRÖLKÖZŐ! :D

Mint a kisgyerekeknek kajálás közben, csak én hátul tűrtem a ruhámba. Így védte valamelyest a hátamat. Az ingem gallérját felállítottam, hogy védje a nyakamat. De a hideg egyre elviselhetetlenebb lett.

Hajnali fél 2-kor éreztem azt, hogy nem fogom kibírni. Letoltam az esőkabát alját, hogy kimenjen a pára, aztán felhúztam, mert nagyon fáztam. Próbáltam a padon ülve aludni, de fájt a tomporom. Mintha kövön ülnék. Visszamentem a tövises bokorhoz, és lefeküdtem.

Furcsa, de ilyenkor meg sem fordul az ember fejében, hogy féljen a rovaroktól, bogaraktól, pókoktól, siklóktól. Legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy a nyakamba esett valami. Egy csípést is éreztem a bokámon, de a vakaráson kívül nagyon nem érdekelt. Szenvedtem a hidegtől! :(

Aludtam mégegy órát.

Megint felkeltem, és kínomban sétáltam fel-alá. A menetrendet nézegettem, hogy mikor indul a legelső busz. Mindegy hogy hová, csak "EL INNEN!"

Megint a padon próbáltam aludni. Megint nem ment. Elfeküdtem rajt, de azonnal fel is ültem. A hajnal 2-től 4-ig terjedő időszak volt a legrosszabb. Az arcomat kifújta a szél, a számat nyalogattam a kaja után, így azt főként. Ha leültem a padra, fájt a s*ggem. Ha összezártam a lábaimat, elviselhetetlen volt a párás meleg. Ha szétnyitottam, akkor a hideg. Szenvedtem. :(

Kihúztam 4-ig, és elindultam. 7-re vártam az első buszt, bár előző nap délig terveztem hogy maradok. Elindultam tehát valami meleget keresni.

Mintegy beszűkült tudatállapotban: MELEG! Mindegy, hogy hol és mindegy hogy milyen áron! Ekkor értettem meg azokat a csöveseket, akik inkább befekszenek büdösen egy váróba. Hiába nézik őket olyan megvetéssel. Sokkal jobb, mint kint fázni!

Találtam egy kis fa bódét. Bementem, és álltam. A hideg kevésbé volt bántó, de fárasztó volt. Leültem, de mintha sziklára ülnék, fájt. Így felálltam. Ott már emberek mozogtak, így nem mertem benn állni, hátha valaki meglep, és megijesztem. Tovább mentem az üzletek irnyába. A Penny Market raktáránál összegyűlt kartondobozok csak úgy hívogattak, de nem akartam bajt. A kivilágított kirakatok vonzottak, mint egy bogarat!! Odamentem, és hozzányomtam a kezemet, hátha kapok egy kis meleget! De jég hideg volt az is. Eszembe jutottak a ruha nélkül töltött éjszakák hidegben, viharban egy sátorban, kettesben! :((((((

Eljött az 5 óra. Észrevettem egy pékséget, amiből ömlött ki a meleg! Először nem mertem bemenni. Visszamentem sétálni még, hogy rendbeszedjem magamat. Egy félreeső padon levettem a nadrágomat, és eltettem a táskámba. Újra elindultam. Egy rendőr terepjáró lassú cirkálással úszott el tőlem 1 méterre. Már a torkomban dobogott a szívem, és összeszorult a gyomrom. Oldalamon fegyverrel sétálok ilyen korán gyak. kivilágítatlan területeken. De nem álltak meg.

Visszamentem a pékségbe. Nagyon meleg volt! Meleg volt, de úgy átfagytam, hogy nem esett olyan jól, mint eshetett volna. Vásároltam egy húsos péksüteményt.

"Még forró, most sült ki." : Megbabonáztak az eladóhölgy szavai!

Kifizettem, és kivittem. Eszembe sem jutott megenni, inkább a ruhám alá nyomtam a zacskóba tett kincset! Olyan érzés volt, mint mikor egy hajótörött meglátja a szigetet több napi úszás után. Mikor az arcáról nem tudod leolvasni, hogy a sírástól vagy a gyönyörtől torzult el.

Több helyen nyomtam magamhoz. Olyan meleg volt, hogy az már kellemetlen! Aztán megettem.

Egy nénivel vártam a buszra. Ránézni is rossz volt: szoknya, kiskabát. Kérdeztem: nem fázik?! Aztán rájöttem: az én ruhám vizes a pára miatt.

Még a buszon is fáztam.

Még a tűző napon is, mikor a buszról leszálltam.

Itthon a fürdés után azonnal aludni tértem. Olyan mélyen, amilyen mélyen talán egy éve sem aludtam.

Nem találkoztunk, mert túlzottan későn értem oda, és nem lett volna fair olyankor odacibálni. Telón értekeztünk.

Másnap pedig az elképzeléseimmel ellentétben nem maradtam 12-ig, mert "menekültem" onnét :S ezért aznap már nem feszegettem a találkozás kérdését.

Végül, mivel nagyon későn értem oda, a csövezést nem is használtam fel érvként, hogy miatta fogom tenni. Akkor fejeztük be a telózást, mikor már elment az utolsó busz. Így nem is tud az egészről. Majd egyszer elmondom. :)

A kommunikáció legalább elindult egy irányba, és ez a lényeg!

Tényleg úgy gondoltam, hogy jobb buli lesz a dolog. Ha nem lett volna olyan hideg, még "jó" is lett volna.

Több vizet azért nem vittem, mert tömve volt a táskám. 2. táskát nem akartam vinni, mert az már "sok" lett volna szerintem. Arra számítottam, hogy közterületen találok csapot, ahol feltölthetem. Tévedtem. :S

Az egésznek volt értelme, mert elindult a kommunikáció, és közben azt is megértettem, hogy hiába olyan rossz nekem, a végsőkig a V.kit kell figyelembe vennem. Összességében tanultam, azt is, hogy mennyire értékes tud lenni egy puha fekhely, és a meleg!

Ja, középkor elején vagyok.

Kössz, hogy visszanéztetek! :)