Ki a hibás a nők tárgyiasításában, azok a nők, akik belemennek vagy azok a férfiak, akik igénylik?

A prostitúció szerintem nem tárgyiasítja jobban a nőket, mint mondjuk a napi 10 órás repetitív gyári munka.

Természetesen nem azokról az áldozatokról beszélek, akiket valamilyen erőszakos eszközökkel rákényszerítettek erre a tevékenységre, hanem azokról a nőkről, akik jószántukból lesznek szexmunkások.

Bár az én ízlésvilágomtól és erkölcsi normáimtól igen messze áll ez a mesterség, a prostitúció intézményét legitimnek látom. Ha ellenben valaki úgy gondolja, hogy ez a tevékenység helytelen, akkor a problémát úgy a keresleti, mint a kínálati oldalon észre kell vegye, külön-külön egyik nemet sem lehet felelőssé tenni.

A kirívóan öltözködő nő versus ízléstelenül bámuló férfi kérdésben már bizonytalanabb vagyok.

Az, hogy kinek mi számít "kirívónak", illetve "ízléstelen bámulásnak" az baromira egyén függő. Azt hiszem, itt nagyon számít a kontextus. Egy férfi nyomulása ha nem is mindig ízléses, azért elfogadható és érthető egy szórakozóhelyen, az utcán vagy egy közlekedési eszközön ellenben ijesztő is lehet, a munkahelyen pedig (főleg a felettes részéről) elfogadhatatlan.

Minden akciónak van egy reakciója is.

A kéjvágy az egyik legerősebb mozgatórugója az emberiségnek, nyilván óriási üzleti lehetőség, ami rengeteg pénzt is megforgat. Mivel alkalmi szexre mindig lesz igény, ezért minden társadalom ezt ki fogja termelni magából legfeljebb a körítés lesz más.