Miért panaszkodik mindenki arról, hogy milyen borzalmas az élet?
Azt hiszem, hogy a két ujjamon nem tudnám megszámolni, hogy egy nap hányszor hallom és olvasom azt, hogy az élet valami földi pokol, szenvedés és természetesen az emberek fele állandóan boldogtalan, mintha alapvető állapot lenne az, hogy aki él, az ne is merjen mosolyogni.
De hányan próbálnak meg változtatni az életükön, életszemléletükön?
1. Az emberek java még csak nem is keresi az emberek pozitív oldalát, nehogy ne legyen már miről panaszkodni. Persze, hogy könnyebb az áldozat szerepben tetszelegni, de van, akinek ez megéri?
2. Miért kell minden rossz dolgot tragédiaként megélni? Ha történik valami, az első, amit hallok: " az élet igazságtalan, nem is vártam jobbat, ezért kell élni?"
Miért nem gondol bele soha senki, hogy esetleg ő maga az oka a sikertelenségnek? Nem próbálkozott eléggé, valójában nem is érdekelte a dolog, nem készült fel rá eléggé.
3. Mi lenne, ha mindenki megszabná magának, hogy márpedig ma legalább 10 különböző emberre rámosolyog, ahelyett hogy fapofával bámulna a szemük közé? Vagy egyszerűen megdicsérné a kolléganője új ruháját, a párja ötletét, akármi - ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád, és minden azonnal szebb lesz.
4. Vajon ki az, aki esténként kinéz az ablakon és megpróbál megkeresni egy csillagképet? Vagy hajnalban, munkába menet a buszról kinézve elcsodálkozik azon, ahogy a felkelő nap mindent aranyra fest, még a szürke belvárosi panelokat is? Ki az, aki megfigyeli, milyen zöld egy levél, milyen kék egy tó, vagy milyen jó mély levegőt venni, mikor fúj a szél?
Ezek apró dolgok, de gyönyörűek, ám a leggyakoribb kifogás az, hogy " nincs időm gyönyörködni bennük". Jó ég, hát csak ki kell nézni fél percre az ablakon!
5. Miért kötik olyan sokan a pénzzel megfizethető dolgokhoz a céljaikat? Otthon, egy pár száz forintos könyvből is meg lehet tanulni egy új nyelv alapjait. Csupán pár fillérbe kerül a papír és ceruza, azzal lehet rajzolni és írni - még tehetségesnek sem kell lenni, csak jól essen. Lehet kézimunkázni, ültetni egy sor új virágot, önkénteskeind - ezek jóformán semmibe nem kerülnek.
Olyan bonyolult és elképzelhetetlen dolog az, hogy legalább próbáljuk meg keresni a jót az életben? Vagy csak én vagyok az, aki megtalálja benne a szépséget? :(
18/L
válasza:Hát szerintem pont, hogy egy rohadt nagy szívás az élet.
"A világ mindig mossa fogát, fogkeféje az ember
De a szardarabok a szájában nagyobbak, mint egy ír szetter."
válasza:Szerintem ez csak magyar mentalitás. Vagyis nem csak magyar, de nem mindenhol van így a világon. Ezt most hosszú lenne leírni miért, de a történelem során így alakult ki a kultúránk, hogy szeretünk panaszkodni.
Amúgy az a baj a mosolygással, hogyha férfi az illető akkor 90%, hogy odajön és megpróbál felszedni, mert valami hatalmas gesztusnak ítéli a mosolygást, holott az kéne, hogy természetes legyen, hogy az emberek egymásra mosolyognak. Ha lány akkor csak simán hülyének néz, rosszabb esetben félreérti, de azért szerencsére vannak akik elfogadják és visszonozzák is. De az egyetlenek, akik igazán örülnek és őszintén tudják viszonozni azok a gyerekek.
válasza:Én is mindig felvidulok a természet szépségein.:)
Tapasztalatom a mosolygással kapcsolatban: Sokat mosolyogtam pl. középiskolában, és a sok gátolttudatú emberke, egyből elkezdett ilyenkor velem kikezdeni. Ha azonos neműre mosolyogtam, akkor jöttek azzal, hogy meleg vagyok, ha rámosolyogtam egy lányra az még elment, de viszonzás nem mindig volt.
Ha most mondana valaki rám a mosolygásért ilyet, biztos felnyomnék egy seprűnyelet az illető fingójába, aztán mondanám, hogy te egy homi vagy, és azért nem bírod a mosolyt, mert félsz, hogy gyanúba keveredsz.:D Irtó módra besavanyodottak az emberek, és nagyon a sztereotipiák rabjai.:(
válasza:Nem úgy gondoltam, hogy idegenekre kell mosolyogni, hanem rokonokra, osztálytársakra, ismerősökre, akiknek nem az az első reakciója, hogy vajon mit akartok tőlük.
És mosolygásra mindig van ok, akkor is, ha épp nagyon nehéz időszakon megyünk át - sőt, nem is a mosoly a lényeg az egészben, hanem hogy a nehéz időszakokban még inkább szükség van rá, hogy az élet pozitív oldalát keressük, mint bármikor.
Kedves Utolsó: hidd el, nem véletlenül mondom ezt, nem azért, mert a 18 évemmel egy gondtalan, vidám gyerek lehetek. Mert sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint az átlag, nélkülözésben és keserű családi légkörben nőttem fel, olyannyira borzalmas volt minden, hogy majdnem megtettem valami visszafordíthatatlant... azt hiszem, érted mire gondolok. És épp ezért tudom, milyen az, ha már az utolsó apró fény pislákol csak: a remény.
Mert akikre korábban mosolyogtál, azok most rád fognak nevetni...
válasza: válasza:Én is valami hasonlót akartam írni, mint a 01:17-es.
később máshogy fogod látni a dolgokat, hiába ha nem is voltak a legjobb körülményeid, de ennél még jönni fognak sokkal nehezebb és rosszabb helyzetek, amiért teljes egészében te leszel fellelősségrevonható. Ha lesz 2 gyereked és nem tudsz másnap mit tenni az asztalukra akkor pont le fogod szarni, hogy milyen színű a fű.
Szerintem el kell fogadni, hogy mindenki más és sosem tudhatod mi áll a háttérben, amiért ő nem tud boldog lennei vagy mosolyogni. Ha valaki olyat látok, akinek látszólag minden megvan és mégis pitiáner problémákon nyavalyog az mondjuk tényleg idegesítő. Néha meg kell tapasztalni a legszarabb dolgokat, hogy igazán értékelni tudd a jót és szerintem megválaszoltad a saját kérdésedet is: sok ember nem gondol bele, hogy mennyire szerencsés és hogy milyen hálás lehet. Miért? Még semmi olyan nem történt az életében, ami ráébresztette volna erre...
válasza:Az életben nagyon könnyű megtalálni a szépséget, pláne 18 évesen.
Viszont egyszer csak közbeszól valaki, és olyat tesz, amivel elveszi a kedvedet mindentől. Ezt kiheverni legalább egy nap, de ha halmozódnak ezek, akkor hosszabb idő. És ahogy az idő múlik, egyre több hülyével találkozik az ember, akiké igazán a világ, mert ők mindenkibe belerúgnak, mindenkit félrelöknek, érzéseik nincsenek, csak gátlástalanul tipornak. A többi meg vagy tűri, vagy kerüli, ha tudja, vagy belehal.
Ilyen egyszerű az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!