Eljön valaha az a kor, mikor a takarítók és utcaseprők ugyan annyira meg lesznek becsülve, mint az irodisták?

#20: Hát megírhatnád privátban hol van ilyen irodai munkahely ahol ekkora lazaság van. Mert én eddig az ellenkezőjét láttam.

Nagytudású emberek, sok számolást, rutint, gondolkodást igénylő szellemi munkát végeznek hatalmas stressz mellett.

Miközben TUDOM hogy vannak olyan fizikai dolgozók, akik akár 10 osztállyal keresnek majdnem annyi pénzt, mint ezek az irodai dolgozók. S

Szóval manapság nagyon sok pl. jogi egyetemet végzett irodai dolgozó, is megalázva érzi magát. Hogy a Lidl-ben dolgozók többet visznek haza mint ők. És ez most nem kamu volt, hanem tapasztalat.

#21:

Teljesen igazad van, van olyan embertípus aki még kevesebbet is keres inkább mint egy fizikai dolgozó, minthogy bepiszkolja a kezét. Rengeteg ilyennel találkozok.

Irodista férfiként írom, hogy sajnos van ebben igazság, és sztem nem jön el egyhamar ez az idő.

Azért azt szögezzük le, hogy óriási különbség van irodista és irodista között is, nálam simán vannak olyan munkák, ahol ha rossz helyre húzok be vonalat a rajzon, minusz pár millió forint, vagy akkor is, ha vmit elírok egy hivatalos levélben.

A legtöbb irodista nő viszont katasztrófa. Láthatod ezen az oldalon is a (feltehetően) irodista nőket (andizsuzsi, Sunshinedoll), elég egyszerűek szegények, kb. megismétlik amit tanultak, és ennyi, nem agysebészek.

Az átlag irodista nő nem épp terveket szerkeszt, és egy utcaseprő szintjét sem éri el.

"15# te ugyanúgy közhelyeket puffogtatsz amúgy."

Na, mi volt írásomban a közhely? Szerintem te nem ismered a kifejezés értelmét. Írnék egy közhelyet, példaképpen, sőt igazat: annyi eszed van, mint egy porcelán verébnek

De pontosan tudom, mit szokott ilyenkor mondani a te fajtád, mikor fél a vitától. Olyanokat, mint:

Az én fajtám? Fajtád neked van, pondrókám. Olyanokat mint? Amilyeneket nem mondtam? Eszetlenke.

Azért azt megnézném, hogy szellemi munkavállalók nélkül meddig működne egy gyár, mivel szerintem egy hónap alatt megszűnne.

A munkások hamar elmennének, ha a munkaügyis nem intézné a havi bérüket, juttatásokat, kedvezményeket, utazási támogatásukat.

A beszerzők nélkül nem lenne mit betölteni a gépekbe, a sorok állnának elég hamar.

Logisztikusok, fuvarszervezők nélkül hiába menne a szalag, ha nem szervezné meg senki a szállítást, külföld esetén a vámokat, engedélyeket.

Pénzügyesek nélkül sem menne az alapanyagok beszerzése, a víz és villanyhálózatról is hamar lecsatolnák a gyárat, fizetések szintúgy elakadnának.

#28 A gyári melósok lennének a legjobban felháborodva, ha egy napot csúszna a fizetésük, mert a bérszámfejtők sztrájkolnának.

Mondjuk egy általános iskolát végzett összepattintó munkástól nem várható el, hogy rendszer szinten gondolkodjon vagy megértse egy gyár működését. Ő csak azt látja, hogy dolgozik a soron, ahol a termék készül és csak ő végez "hasznos" munkát. Az irodista meg egész nap a gép előtt ül, cigizik, kávézik.

Különben meg tök mindegy hogy mi mit vergődünk itt ezügyben, miközben a valóságos kínálat- kereslet, egyéb piaci szempontok döntik el a bérviszonyokat, nem az, hogy szerinted ki milyen keményen dolgozik. De tényleg királylány, mikor volt a világ igazságos?

Voltam nemrég egy bányamúzeumban az USA-ban. Ott mondták el, hogy alig 100 éve úgy működtek a bányák Virginiában meg a környező államokban, hogy a vájárnak mikor alkalmazták meg kellett vásárolnia a felszerelését, munkaeszközeit. Tehát, hogy elkezdhessen dolgozni, már a bányavállalat adósa volt. A fizetését nem készpénzben adták ki, hanem értékmegnevezett igérvényben, ami névértéken megegyezett a készpénz összegével(coal scrips), viszont vásárolni csak a bányavállalat boltjában lehetett vele. Vehetett bármit amire tellett, de csak a cég boltjában. 100 éve! Az USA-ban. Nem mondhatta azt, hogy akkor elmegy másik városba, mert ott meg körberöhögték volna a cetlijével. Alig 100 éve. Land of the free. Na mi ez, ha nem modern rabszolgaság.

A lakhatást is a társaság biztosította. Ha bányabalesetben meghalt a férfi akkor a feleségének 7 napja volt hozzámenni egy másik bányászhoz, ha nem sikerült, kitették a gyerekeivel együtt az út szélére.

Ki dolgozott keményebben, a bányász, vagy az irodista aki a scripseket adminisztrálta?

Tök mindegy, nem ez alapján fizették őket.

Később beszéltem erről egy történésszel, aki azt mondta, hogy a bányászok többsége nem volt eladósodva a cég felé és a kornak megfelelően viszonylag jól megéltek, de eléggé röghöz kötöttek voltak. Ha sztrájk volt, akkor a bánya fegyveres "biztonsági őröket" küldött rájuk és bizony lőttek rájuk éles lőszerrel.