Hogy jellemzed a tartós magányt?

Tartósan nem jó, felőrli az embert. Befelé fog fordulni és besavanyodik, nem fog neki menni az emberekkel a kommunikáció, nem fog tudni alkalmazkodni.

Nekem is volt, hogy rengeteg időt egyedül töltöttem, meg is lett az eredménye. Depresszió, ember utálat, morogtam mindenre.

Ilyenre gondolsz vagy mi érdekelne pontosabban?

Én is pontosan ilyen vagyok...

Nincsenek barátaim, párom sincs, és ha ki kerülök az utcára, vagy akár csak a boltba kell átmenni, felpörög a pulzusom (mint ha pisztolyt fognának a fejemhez, veszélyben érzem magam), szorul a gyomrom és alig várom h megint egyedül legyek. Egyedül meg emésztem magam, hogy miért vagyok én ilyen szerencsétlen. Szerintem ebből egyedül semmiképp, segítséggel pedig csak részben lehet kilábalni, mert sajnos ez genetikailag is meghatározott dolog, hogy ki mennyire hajlamos rá. Már úgy értem a depresszió...mert hogy a magány azt váltja ki.

Fiatal korom ellenére úgy érzem, van pár dolog, amit jobban tudok, és sajnos nem örülök neki, mert át is érzem...

F/19