Hogyan lehet a tartós magányt túlélni, feldolgozni?

Elfoglalom magam. Hétközben suli illetve kondi. Honnan írsz egyébként?

21/F

Végzős gimnazista vagyok, eddig nem hogy egy fiú, de még barátok se igazán voltak az életemben. Ráadásul otthon se a legjobb: velünk élnek a nagyszüleim és a nagyanyám lelki terrorban tart mindenkit. Mióta a legjobb (és majdnem egyetlen) barátnőmnek pasija van, ő is tesz rám magasról: felvet egy programlehetőséget, ki is hangsúlyozza, hogy velem szeretne elmenni, aztán egy hétre rá e-mailben közli, hogy ezt ő inkább most kihagyja.

Hogy hogyan dolgozom fel? Hát ugye az érettségim éve van idén, ezért most gondolom tanulni fogok, az előző két évben letettem két nyelvvizsgát, sokat zongorázom (a zene hihetetlenül megnyugtat), úszni járok, és a legfontosabb, hogy van egy kutyám, aki minden problémámat enyhíteni tudja, amikor az ölemben ülve elalszik és horkol:)

18L

Én is magányos vagyok. :( Közeli család tagokat leszámitva,

egyszer köszöntöttek fel szülinapoon, amikor általános iskola 2-4. osztályába jártam. :(

20/f

én is magányos vagyok nagyon kb 6 éve. gondolkoztam rajta hogy ennyire nyomi lennék hogy tényleg nem kellek senkinek, de rájöttem: túl konzervativ vagyok, mert a mai korombeli férfiaknak még mindig nem kell komoly kapcsolat. nem vagyok könnyűvérű hogy mindenkivel kikezdjek, ezért a férfiak túl zárkózottnak ridegnek és bizalmatlannak tartanak! legyél nyitott az emberek felé.

amikor magabiztos voltam, akkor voltak körülöttem sokan. igaz baráttal eddig nem nagyon találkoztam, még mindig anyukám a legjobb barátnőm.

24L

14:53 Én is a komoly kapcsolatok híve vagyok, nem látom értelmét annak, hogy minden héten más emberrel kavarjak. Szóval vannak kivételek:)

21/F