Mire jó a büszkeség?

Szerintem egy icipicit legyen büszke, aki akar, csak ne vegye magát túl komolyan:)

"S ki büszke de meg nem hajol, megaláztatik és porrá lesz"

Azt gondolom a büszkeségről, hogy azzal egyenlő, hogy ha véghezviszek valamit, akkor azt szeretném megmutatni másoknak, hogy ők is értékeljék, mennyire nagyszerű is vagyok. Ez egy befelé irányuló érzelem ami keresi és kutatja a külső megerősítéseket. Ezért akinek az önértékelése erős, annak nincsen szüksége (pl.) az elvégzett munkával kapcsolatban megerősítésre, ő egyszerűen tudja, hogy jó amit tett. Aki nem elég erős belül, az pedig hiába végezte el jól amit akart, szükséges neki, hogy megerősítést kapjon, mert valójában a büszkeség erre hivatott, hogy legyen valami visszajelzés arról, hogy milyen remek ember vagyok. És ennek vannak fokozatai. Például ha nem is tettem semmit, csak azt képzelem, hogy ha Magyarnak nevezem magamat akkor a Magyarsághoz tartozom (mert végre tartozok valahová), ez erőt ad. És amikor egy magyar sportoló jól szerepel, mondjuk olimpiát nyer vagy kijut az EB-re, akkor valójában valami olyasmire gondolnak az ilyen típusú emberek, hogy "De jó érzés magyarnak lenni, mert ő is magyar, és ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben!". Ilyenkor kiábrándító az igazság, hogy valószínűleg mi vagyunk a világ egyik legvegyesebb vérű nemzete, egyetlenegy ősmagyar sincs köztünk, de a demagóg dumát azt nyomjuk, mert jó valahova tartozni, és mert gyengék vagyunk bevallani (azt is, hogy gyengék vagyunk), így könnyebb egy kis nemzet még kisebb "összetevőjeként" azzal vigasztalnunk pl magunkat, hogy amikor Jóska Pista nyert az olimpián, az olyan, mint ha az én érdemem is lenne picit, mert ugyanaz a vér... Szóval ezért én azt mondom, hogy ha mindenki előbb a saját háza táján sepregetne, akkor nem lenne szükség arra, hogy mindenféle dolgokkal azt bizonygassuk, hogy mennyire is királyok vagyunk valami miatt, mert az én gyerekem, mert az én hazám, mert az én vérem, stb... A minap pl. rúgott a magyar válogatott a világ egyik legjobb csapatának a portugáloknak 3 gólt. Én egy plázában néztem az adást és sokan voltak körülöttem, akik egyedül nézték. És amikor berúgott a magyar válogatott egy gólt, akkor azok is akik egyedül voltak örömködve néztek körbe, keresve a hasonló pillantásokat, az egyetértéseket a pillanatnyi büszkeséghez. Az ember társas lény, fontos neki ösztön szinten a biztonság, hogy egy csoport tagja legyen, mert úgy könnyebb, biztonságosabb. Szerintem valahova ide vezethető vissza. ;)