Aggódom a legjobb barátomért, tényleg nem fogj fel, hogy ez így nem okés?

A legjobb barátom fiú. Elsős egyetemisták lennénk, csak úgy alakult, hogy nekem problémáim adódtak és visszajöttem a szülővárosunkba és csak szeptembertől megyek egyetemre. A problémás időszakban mindenki elfordult tőlem, senki nem hallgatott meg,d e ő igen. mindig ott volt. Bár személyesen nem tudtunk találkozni a távolság miatt, de szinte minden este órákig msn-eztünk, meghallgatta minden bajomat. Én is viszont az övéit. Voltak problémái egy lánnyal, és ezt úgy próbálta elfelejteni, hogy a lakótársaival eljárt bulizni, állandóan berugott, elkezdett cigizni stb. Pedig előtte soha semmi ilyesmiben nem volt benne, mostmeg sokszor heti 5 napból 3-on beb@sznak a haverokkal. Erre még nem is mondtam semmit, elvégre felnőtt ember, nem szidhatom le, azt csinál amit akar, bár jeleztem, hogy sztem ez nem megoldás. Aztán munkát kaptam, pár hétig nem tudtunk beszélni olyan rendszerességgel mint előtte. Mostmeg teljes természetességgel meséli nekem mikor találkoztunk, hogy tegnap beszívott. Mondom mi?? Beszívott. És semmi kivetnivalót nem lát benne. Ráadásul régen ő egy nagyon rendezett srác volt, mostmeg mivel az egyik lakótársa ilyen punk, belevitte őt is ebbe a társaságba. Szal a legjobb barátom most kb úgy néz ki mint valami lecsúszott hajléktalan, büdös bagó szaga van, zsíros, tincsekben összeálló haja, ami enyhén 4X olyan hosszú, mint valaha is volt neki, borotvát sztem vagy 3 hónapja nem is látott. A közösségi oldalakra feltöltött "bulifotókon" úgy néz ki, mint valami masszív alkoholista, a távolba révedő azt se tudom hol vagyok tekintetével. Iszonyat gáz. És nem tudom, hogy értethetném meg vele hogy baj van, mert nem fogja fel, hogy ez így nem okés. Mit csináljak?