Hogyan variálhatnám át a programot anélkül hogy megbántanám egy barátomat?

Már egy ideje tervezzük, hogy el szeretnénk menni valahova túrázni, kirándulni a szűk baráti társaságunkkal három, négy napra. Egyetemisták, 20-21 évesek vagyunk. Egyik barátom valamelyik nap hozta a hírt, hogy a családja odaadná neki erre a pár napra az autójukat, így mehetnénk azzal, természetesen ő vezetne. 150-170 km-re tervezzük az utat innen, viszont én nem érzem magamat biztonságban mellette. A jogosítványa igen friss, kevés tapasztalattal rendelkezik, pláne 20 km fölötti távon, érezni a vezetésén, hogy még kicsit bizonytalan, mintha a jármű uralná őt, és nem ő a járművet. 150 km nem sok, de egy idő után lankad is az ember figyelme, fárad, ha nincs a hosszú vezetéshez szokva, barátokkal lennénk, tehát nyilván beszélgetés, hülyéskedés menne, ez is eltereli valamilyen szinten a gondolatokat. Egyikünknek sincs saját autója, akik kicsit több tapasztalattal rendelkeznek, azok nem tudják "lenyúlni" a családi autót, mert a szülőknek is szüksége van rá, én pl nem is várnám el, hogy odaadják, bár tudom hogy megtennék ha nélkülözhető lenne itthon. Szívesebben mennénk vonattal, mint egy tapasztalatlan sofőrrel, valahogy rossz előérzetem van, és a lelkem minden zsigere próbál ellenkezni, hogy elinduljunk vele autóval. Nem akarunk bajt, de feszült hangulatot sem, hogy négy irányba figyeljünk nehogy baj legyen. Még is hogyan mondhatnák el neki, hogy nem akarunk autóval menni? Persze ezzel még nincs baj, de mit mondunk arra, ha megkérdezi miért?! Ti hogyan kezelnétek a helyzetet? Inkább szó nélkül beülnétek mellé, vagy megpróbálnátok rábeszélni a vonatozásra?