Mit kezdjek egy ilyen idegesítő, mindenlébenkanál vénasszonnyal? :S

Velünk szemben lakik egy öregasszony, aki nyugdíj melletti állás szinten szapul engem nyíltan, a szemembe, a családomat pedig a hátuk mögött. Példák:

8-ig van kimenőm így nyáron, fél nyolckor sétáltam haza a párhuzamos utcából a legjobb barátnőméktől. Ilyen az én szerencsém, utolér, vele kell hazasétálnom. Elkezd szidni, hogy ilyenkor kinn vagyok az utcán, otthon lenne a helyem, anyukámat se látta a mit tudom én milyen előadásokon, hogyan lehet ez. 1.: Azért vagyok az utcán, mert 3 hete nem láttam a legjobb barátnőmet. 2.: Anyu azért nem jár előadásokra, mert dolgoznia kell.

Másik példa:

Gitározom, már rég óta, ez az életem. De neki az a világfájdalma, hogy rockzenét játszom/hallgatok. Nem teljesen lakik velünk szemben, de képes becsöngetni, ha hallja, hogy nem Mozartot hallgatok-.-"

Oké, nekem a szemembe mondja legalább, de mikor hallom, amiket a családomról, barátaimról mond... Felháborítónak találja, hogy anyukámnak piercingje van, szerinte nem 40 éves családapához illő az egész karos tetoválás, szerinte elfogadhatatlan egy 13 éves lánynál a rockzene és a térd fölé érő szoknya és utcazenésznek nevezte a gitártanáromat, aki számomra az egyik legokosabb, legtiszteletreméltóbb felnőtt, akit ismerek. Nem is beszélve arról, mikor a nagymamámnak szidja a legjobb barátaimat, akiket rendszeresen lát felénk.. Már annak a határán vagyok, hogy odaállok az ablaka alá, és elkezdek Guns n' Rosest énekelni:@ Mit csináljak vele?

Köszi, hogy elolvastad a kisregényem:)

13L