Barátok. Miért ilyenek?

Az új baráti társaságomat akkor ismertem meg amikor összejöttem a párommal. Rendesek, viccesek, elfogadnak így, hülyéskedünk. De sajnos a párom külföldre ment dolgozni, júniustól, én egy hónapot voltam kint vele, és amikor hazajöttem, akkor kb mindenki leszart. Eddig az itteni legjobb fiú spanom, aki a barátom egyik legjobb barátja is évek óta, régebben mindig hívogatott, hogy na mi lesz este, mizu van, stb.. kb augusztus elejétől el lettem hanyagolva, nem hívnak, nemcsak ő, senki sem. Nem hívnak sehova, én meg egész héten itthon vagyok, velük hétvégén szeretnék kikapcsolódni egy kicsit, a barátom is eszméletlenül hiányzik, és talán velük egy kicsit eltűnne a rosszkedvem. Az egyik haverom barátnőjével szoktunk beszélni, és ő mondja, hogy milyen jó volt ekkor meg ekkor, és hogy kár hogy nem voltam ott. De hát nem hívtak. Barátnőm azt mondta, hogy ők hívnának, de ha őket is hívják, akkor milyen már, hogy engem hívnak. Remélem értitek. (A-nál lesz valami iszogatás, stb, szólnak B-nek és C-nek, és ha B és C szól nekem, hogy A-nál buli van, én hogy menjek oda ha engem nem hívott? )

És hiába hívom fel őket, (mint például tegnap este is) annyit mondanak, majd hívnak. Elkészültem, vártam a telefont, fent voltam hajnali egyig. De semmi. Nagyon rosszul is esett, és nem tudom miért van ez? Eddig ilyen nem volt. A páromnak nem merem mondani, mert 100% hogy ki lenne akadva, amikor a legjobb barátjára bízott, hogy vigyázzon rám, és hogy ne legyek egyedül. Elég sok baja van neki is kint, nem akarom még ezzel is traktálni. Annyira hirtelen jött ez az egész hogy "le vagyok sz@rva", hogy feldolgozni sem tudom még, csak kérdések járnak a fejemben, hogy miért?

Jártatok már így, vagy valami segítséget tudnátok adni, hogy mit kellene tennem most?

A válaszaitokat előre is köszönöm!

20/L