Miért félek ennyire az emberektől? Hogyan tudnék megváltozni?

Az emberekkel való kommunikáció egy készség, ami aktív végzése, gyakorlása közben alakul ki és fokozatosan fejlődik tovább. Csak akkor fogsz tudni beszélni az emberekkel ha elkezdesz beszélni velük.

Legelőször felül kell vizsgálnod a saját félelmeid amiből a szorongásod táplálkozik, amint elkezded racionalizálni, magyarázni, keresni az okokat, alaptalanná fognak válni, mert nincs mögöttük valós fizikai veszély. Nem szabad hagyni hogy megbénítson, el kell fogadni a kudarc lehetőségét, vállalható kimenetelként kezelni, amely sohasem végzetes.

A félelem hasznos ha menekülni kell, te pont az elenkezőjét akarod.

Ne gonodolkodj azon hogy mások mit gondolHATnak rólad. Az hogy figyelnek az természetes, az éber tudat erre adaptálódott figyel, felmér, hasonlít, megítél, kategorizál, így müködik. Mindezt rugalmasan teszi, nem kell egyből tartós érzelmeket társítani hozzá.

Kezedeményezz beszélgetést egyszerű a szituációból adodó véleménnyel vagy kérdéssel (pl. buszmegállóban a buszról, uticélról, időjárásról; iskolában a tantárgyról, tanárról, szünetről).

Vedd fel a fonalat, probálj kibontani témákat, kérdezni valami kapcsolodót, probálj egyszerű érzelmeket nyilvánítani, nyitott kijelentéseket tenni, amikre a másik reagálhat.

Ne légy túl informatív de ne is nyílj meg túlságosan érzelmileg. Humorral is probálkozhatsz ha elég felszabadult és magabiztos vagy. Mérd fel az erősségeid és használd őket.

Koncentrálj a beszélgetés tartalmára, és ne arra hogy milyen kép alakul ki rólad a másik fejében. Ne keringtesd a fejedben az elhangzott mondataid hatásait, vizsgálatait ("nagyon nagy hülyeséget mondtam?","erről biztos azt gondolja hogy ...").

Figyelj a másik gesztusaira, arckifejezésére, hanglejtésére, figyelj de ne elemezd.

Ne akarj megfelelni másoknak, légy őszinte és ha nem kételkedsz saját magadban akkor nem kell attól tartani hogy a mások mit gondolnak rólad. ("Ha én szeretem magam, akkor más miért ne szerethetne?")

"Szakmai" jellegű kapcsolatokat (munkatárs, évfolyamtárs) könnyebb építeni (a téma már adott), és azok fogják hosszútávon is céljaidat szolgálni, ugyanakkor meg van rá a lehetőség hogy közelebbi viszony is kialakuljon belőle.

Legfontosabb hogy beszélj az emberekkel, minnél többet! Ne légy passzív!

régebben én is hasonló helyzetben voltam, bár nem ennyire. Nekem sem volt sok barátom, zárkózott voltam, visszahúzódó... Aztán jött az egyetem, elhatároztam, hogy új életet kezdek. A beiratkozáson a mellettem lévőket kérdezgettem, hogy ide-oda mit írtak (mivel még nem beszéltem elég jól a nyelvet), aztán ők is kérdezgettek. Mikor elkezdődött, akkor odajöttek hozzám, bár nem sokat beszéltem velük, inkább csak bólogattam. De nem volt baj, csendesen is be lehet épülni: reggelente a csoporttársaim kis csapatokban jártak, én is hozzájuk csapódtam, és beavattak a beszélgetésbe. Tehát valahogy sikerült kinyílnom feléjük. Az előadásokon mindig új emberek mellé ültem, próbáld ki te is: odamész, megkérdezed, odaülhetsz-e, ő azt mondja igen,rámosolyogsz, leülsz, kipakolsz, rámosolyogsz, megkérdezed ő mit tanul, elmondja -közben elismerően bólogass(és ne várd meg míg megkérdezi)és te is mond el mit tanulsz. Elkezdődik az előadás, előre odasúghatod neki, h. reméled nem fog gyorsan beszélni a prof, mert nem tudsz gyorsan írni....stb. Fontos, hogy ne érdekeljen mások véleménye , sokáig engem is befolyásolt (engem is csúfoltak, mert kövér voltam- emiatt nem is barátkoztak velem, mert azt hitték, a kövérség levegővel terjed), de a párom kinyitotta a szemem, és azóta már nem tud senki sem nekem olyat mondani, amitől meginogna a belső egyensúlyom.

Légy magabiztos, bármilyen nehéz is és mosolyogj, fel a fejjel, húzd ki magad és vedd lazára.

sok szerencsét és sikert

"kimenni se mertem egyedül és ha emberek közé kellett mennem folyton azt figyeltem hogy ki néz engem,mindig olyan érzésem volt mintha engem figyelne mindenki,"

Ez általános szociofóbia/zavar tünet, lehet, hogy azóta enyhült, de azért még mindig "lappang" benned.

Én ajánlom, hogy menj el egy pszichológushoz, ártani nem árthat.

Kezdj el járni kondi terembe rendszeresen, és ahogy egyre jobban fogsz kinézni, egyre bátrabb leszel.

Írd fel egy lapra, hogy mit értél el az életedben eddig, és légy büszke rá.

Tűzz ki célokat, kicsiket, és nagyokat, és sorba valósítsd meg őket. Ahogy pipálgatod az elért célokat, egyre jobban fogod tisztelni magadat, azt aki tesz a céljaiért, és egyre büszkébben fogod felvállalni ezeket mások előtt.

Tanulj meg tökéletesen angolul, és sokan irigyelni fognak.

És végül keress sok pénzt, az adja az igazi önbizalmat.

Hajrá!