Gondolom sokan jártak már így, mit tettetek, mit tanácsolnátok? A legjobb barátnőim elutaznak, ezzel el is veszítem őket?

Leírom érthetőbben is, 18 éves lány vagyok. Az utóbbi időkben megismertem jó pár embert, akik nekem mind a barátaim, de nem azok a tényleg igaziak. De nagyon szeretem őket. Akit leginkább mondhatnék a 'legjobb barátnőmnek' (de nem szeretek legeslegjobb, BFF meg ilyen jelzőket használni), valószínűleg a világ másik végére költözik az apjához, mert ott jobban élhetne, több lehetősége lenne. Egy másik barátnőm viszont dolgozni megy külföldre, és meg is értem mert amit itthon dolgozik az akkora egy nulla ahhoz képest amit kint kereshetne..meg szeretne már előrehaladni az életében egy kicsit. Én ezeket mind tiszteletben tartom, és nagyon szeretném hogy menjenek és változtassanak azokon amiken itthon nem tudnak, nem tudnám nekik azt mondani hogy maradjanak itt csak mert én akarnám, viszont egyre rosszabbul vagyok emiatt mert egyre jobban megy az idő, jövő év eleje körül mennek elvileg mindketten (pontosan még nem tudni). És egyszerűen rossz az már hogy ha találkozom velük és elválunk, hazafele csak nézek magam elé és rossz kedvem van, azon jár az eszem hogy nem sokára ezeket mind elfelejthetem. Persze beszélni tudunk így is meg tartani a kapcsolatot, de az annyira más. Ők ketten azok akik teljesen megváltoztatják a napjaim ha épp beszélünk vagy bármi, másokkal ez nem megy. Kicsit úgy érzem hogy egyedül fogok maradni mert ők a támaszaim. Én meg még meg vagyok kötve itthon, 4 év múlva fejezem be a sulit, még az angol se megy annyira hogy kint boldoguljak pedig ha ez nem lenne akadály akkor mennék én is ki itt hagyva csapot-papot.

Már vagy naponta 50× képzelem el az egyhangú, semmilyen napjaim úgy hogy ők nincsenek benne. Velük találkozok, velük szórakozok, bulizok, beszélek bármiről.

Nektek volt már ilyen? Mi történt miután elmentek a barátaitok?