Hogyan szeressem meg az embereket?

Elnézést, talán inkább a mentális egészség kategóriába kellett volna tennem.

Nem tudom pontosan, általában úgy érzem, hogy "félek" tőlük, és ez biztos abból fakad, hogy kisebbrendűségi érzésem van. Nekem az teljesen magától értetődő, hogy arra számítok, lenéznek majd vagy únnak vagy utálnak, vagy ha jónak tartanak akkor meg irígységből fognak kiközösíteni. Ez csak egy érzés, nem tudok rajta változtatni (legalábbis eddig nem tudtam). Szóval ilyenkor egyértelműen magamban látom a hibát. Viszont néha meg rámjön, hogy mégiscsak a többiekkel van a baj, mert szinte mindenkit olyan "romlottnak" látok, egyfajta gőg, hogy én különb vagyok (pedig tudom, hogy nem). E között a kettő között csapongok, mindig az aktuális állapotot érzem az igazinak. Ja, és az önbeteljesítő jóslat működik, mert tényleg megérzik rajtam, hogy valami nem okés, és onnantól nem nagyon barátkoznak.