A szülők mit rontanak el, amiért ennyi az elkorcsosult fiatal? Miért nem nevelnek rendesen? Kit válasszunk példaképnek?

Nem akarom meglett embereknek a 19 éves fejemmel osztani az észt, de annyi kérdés volt már arról az unalomig elcsépelt (de attól még nagyon is aktuális) témáról, hogy "miért ilyen szemtelenek, flegmák/iszákosak/vadak/drogosok/részegesek/felelőtlenek/buták/emosok/csőgatyások/vasalt hajú divatb*zik/csücsőrítősszájú, ribancos divatcicák/korán érők, írni nem, de szexelni már 13 évesen tudók/ stb... a mai fiatal generáció tagjai?", és annyi kérdésben kitárgyalták már végkövetkeztetésként, hogy ez "a buta, a gyerekeikkel nem törődő, de azoknak mindent megadó, nevelésre képtelen felnőttek hibája", hogy egyszerűen úgy érzem, fel kell tennem a kérdést: a FELNŐTTEK MIÉRT HAGYJÁK EZT?

Igen, ha valaki túljut a kezdeti megbotránkozás időszakán, amit érez, ha a mai fiatalokat megnézi, akik nagy többségükben tényleg marha tiszteletlenek, bunkók, kipróbálnak mindenféle drogot, isznak és fűvel-fával kefélnek, akkor eljuthat odáig, amikor rájön, hogy tényleg a szülők felelősek valahol ezért. Én, mint már írtam, fiatal vagyok, de a legtöbb helyen "kakukktojásnak" számítok: nem keveredek bele az őrütségekbe, nem járok bulizni, elhatárolódom mindenféle szertől (szartól), ideértve a cigit is. Alacsony vagyok, nem követem a divatokat, kutató-típus vagyok és igyekszem a lehető legjobban tanulni. Szöges ellentéte vagyok a gyúrós, tarkopasz, rózsaszínpólós "alfahímeknek". Nem mondom, hogy én tökéletes vagyok, mert tudom, hogy én meg a másik véglet vagyok, de azt hiszem, belőlem hamarabb válik normális, felelős felnőtt, mint belőlük.

Másrészről nekem rendben van a szülői hátterem. A legtöbb ismerősömnek azonban nincs. Igen, valóban így van, több olyan ismerősöm van, akinek a szülei elváltak, vagy valamilyen más probléma van, mint akinek rendezett a családi háttere. Rendezett alatt azt értem, hogy a szülők együtt vannak és nem kényeztetik el szemmel láthatóan a gyereket. Én is darabig a kortársaimra fordítottam a haragomat, akikkel nem bírok azonosulni, de egyre inkább a szülőket látom hibásnak. A gyerekek azért maguktól nem kanászodnak el. Miért divat nem foglalkozni velük? Miért nem szerveznek a szülők programokat és miért nem beszélgetnek a gyerekeikkel? Miért van érvényben ez a hülye divat, hogy "maradjunk "szinglik", építsük a karrierünket, a család másodlagos"? Szerintem egyre önzőbbek az emberek. A család miért nem fontosabb? Állandóan panaszkodik mindenki, hogy mennyi gyerek válik drogossá, meg mennyi -potenciálisan értelmes- fiatalból válik züllött, alkoholizáló hülye. De az ilyenek abba nem gondolnak bele, hogy az a szülő, aki nem veszi észre, hogy a gyereke drogozik, az meg is érdemli?? Miért akad ki mindenki a tüneteken de hagyja figyelmen kívül az azt kiváltó bajokat?

Hogy egy másik példát hozzak: az egyik, amitől mindig kiakadok, hogy szinte bárhova megyek, minden fiatal cigizik. Jelenlegi osztályomban talán 5-en vagyunk nemdohányzók (számoljuk most a példa kedvéért a "partidohányosokat" is dohányzónak), az előző osztályomban talán ketten voltunk, engem is beleértve. A létszám mindkét helyen meghaladta a 25 főt. Szóval, szinte minden fiatal cigizik. Ezen, mint mondtam én is kiakadok, és gondolom mások is, de nem lehet, hogy az ennek a magyarázata, hogy a szüleik közül is szinte mindenki dohányos? Ők nem ludasak? Hogy várhatjuk el a gyerektől, hogy ne dohányozzon, ha a szülei nem mutatnak példát?

A legtöbben megbotránkoznak, ha benéznek egy mai diszkóba. Válogatott lecsúszott agyatlan hülyék, kopasz, drogos divatmajmokkal van tele az összes, akik előszeretettel kötnek bele normális emberekbe. A lányok többsége olyan, mintha a sarokról lépett volna elő. Nem lehetne ezt megelőzni, ha a szülők jobban figyelnének? Az újságírók, a felnőttek, akik megbotránkoznak, miért nem fogják fel, hogy az ő hibájuk, ami történik?

És még egy utolsó gondolat: a napokban azon gondolkoztam, hogy honnan vesz valaki (mondjuk az én korosztályom) példát. Természetesen a szülők a magától értetődő válasz, de néha az nem elég. Akkor honnan vegyen az ember példát? Ki legyen a példakép? Azok a személyek, akiket a TV-n, a médián keresztül látunk, elég katasztrofális példaképek. Ha én ismerkedek az ellenkező nemmel, és szeretnék "férfiasabbá" válni, hogy a lányoknál sikeresebb legyek, vajon hova fordulhatok példát venni? Pontosan azért válnak a normális emberekből is "bunkó hímsoviniszták" (női nézőpont), mert nem tudják például, hogy hogyan udvaroljanak. Nincsenek férfi mintáik. Nincs példakép.

Mi a véleményük erről?