Miért érzem ezt barátnőmmel kapcsolatban?

A helyzet az, hogy mostanában nem bírom elviselni a barátnőm társaságát. Idegesít és lehangolt leszek a közelében.

A dolgok előzménye az, hogy valamiért én mindig érdekeltem a nagyon gazdag férfiakat. Sose értettem miért, de valahogy vonzottam őket. Soha nem voltam elájulva tőlük, nem vadásztam rájuk és ugyan úgy nem adtam könnyen magam. Nem egy ilyen típusú férfit utasítottam vissza, mondván engem senki nem fog kihasználni. Mivel szerelmet/vonzaltam nem éreztem ezért kapcsolatot sem tudtam kialakítani velük. (Tudtam, hogy mit hagyok ki, miről mondok le de nem különösebben érdekelt.)

Ellentétben barátnőmmel, ő mindig irigyelt és azt kérdezgette hogy csinálom és miért vagyok ilyen hülye. Lehetnék egy eltartott milliomos barátnő.

Aztán ugy hozta az élet hogy megismerkedtem a párommal. Első látásra beleszerettem. Idővel kiderült, hogy nem figyelmes velem, nem jár a kedvembe. Nemhogy utazásokat, meglepetéseket nem kapok de még törődést sem. Már abban sem vagyok biztos, hogy szeretett-e valaha is. Csak annyit tudok hogy én szeretem nagyon.

Barátnőm ezalatt találkozott az "álomhercegével". Egyáltalán nem szereti, csak kihasználja. Nem csinál semmit mégis mindig a kedvébe járnak. Utazások, shopping, welness hvégék, ajándékok tömkelege és ő mégis minden egyes találkozásunkkor azon kesereg, hogy mennyire rossz az élete.

Ilyenkor mindig elkeseredem. Én választottam rossz utat? Szeretek valakit aki nem is törődik velem barátnőmet pedig elhalmozzák mindennel és még ő kereseg nekem?

Nem arról van szó, hogy irigykednék. (Bár néha irigykedem) Csak ilyenkor mindig előjön az az érzésem, hogy mikről mondtam le és mit "nyertem" vele!?

Nem azért tettem fel a kérdést, hogy elítéljetek engem vagy barátnőmet, nem is szeretnék szapulós kommenteket kapni. (Ha lehet)

Csak az érdekelne mit gondoltok miért érzek így a helyzetemmel és a barátnőmmel kapcsolatban?

Rossz utat választottam és még magamnak sem merem beismerni?