Miért csak olyan embereknek fogadják el a nem ivást, akik azzal indokolják, hogy sportolnak?

Nem vagyok túl toleráns, ez igaz, csakhogy nem én vagyok az, aki egy alapvetően káros szenvedélynek hódol. Azért valljuk be, a fiatalkori piálás sosem volt "normális".

"Téged is idegesít, ha egy lány iszik. Akkor neki miért ne lehetne joga meglepődni a szokásaidon?"

Mert az én szokásaim önfejlesztőek, nem önrombolóak. Az ember a fejlődés felé kell, hogy menjen, nem a leépülés felé, persze most kicsit sarkítva.

4-esnek: voltam már részeg. Semmi élvezetet nem találtam benne, semelyik részében. Az ital íze alapvetően (számomra) rossz. Egy sör, egy bor, egy pálinka számomra kellemetlen ízű. Tehát mikor iszom, nem jó. Mikor be vagyok csípve, akkor lehet, hogy kicsit vicces, de azért már csinál az ember hülyeségeket, plusz szégyellem magam miatta. Tehát ekkor sem jó. Amikor nagyon részeg vagyok, akkor pedig fennáll a lehetősége, hogy teljesen leégetem magam, ráadásul a piával úgy birkózik meg a szervezetem, hogy 1. kihányom (ami nem jó) vagy 2. másnapos leszek (ami szintén nem jó). Mindeközben disznónak érzem magam, ami pláne nem jó.

Egyszóval semmi jót nem találok benne. Alapból se értem, miért jó valamit meginni aztán kihányni, vagy egész másnap lehúzott redőny mellett fájós fejjel az ágyban nyöszörögni.