"Akinek a fejére 1 millió dollárt tűztek ki, annak nincsenek barátai" -így nem tud bújkálni. Mi a véleményetek?

nem nem, most ne mi ítélkezzünk, és ne legyen szó smemilyenemberölésről. Csak elviekben kérdezem, eleve a barátság sztem ott kezdődik, hogy pl. feltétel nélkül segítek neki, ha annyira jó barátom, és ismerem. Nem pedig erlkezdeném faggatni mi miért hogyan, és majd eldöntöm, jó barátom-e vagy sem.

Nekem ez furcsa.

De ezek szerint akkor jól gondoltam és nem létezik ma már ilyen barátság? Pedig én ilyen vagyok, akkor úgy látszik eléggé egyedül. De elszomorodtam.

Na pont ezt kérdeztem, ennyi pénzért már sajnos feladják sztem, de pont ez a gondom, hogy tehát anyagiaktól mentes baráti viszony akkor már nem létezik?

Ja és nem vagyok fiatal!!!

De hozhattam volna más példát is, akkor egy másik összefüggésben szeretném ezt megkérdezni:

Adott két gyerekkori barát. Az egyikből orvos lesz, amásik pedig betegként kerül hozzá. Egyuik esetben gond nélkül elfogadja a borítékot, aztán álszenten kezet ráznak a "nagy barátságra", a másik esetben pedig elküldi a fenébe, ha egyáltalán megfordul a fejében, hogy pénzt adjon neki, és természetesen elképzelhetetlen, hogy bármilyen pénzt kérjen tőle akár magánrendelésen is. Na kb ezt is kérdezhetném.

Nekem ez utóbbi eset azért jóval szimpatikusabb, és szerencsére azért inkább ilyen barátaim vannak (még az említett orvosos esetben is), hogy csak nevet és evidens, hog yszó nem lehet pénzről, de akkor ezzel is egyedülálló lennék? Szerintetek az úgy helyes, ha pl két gyerekkori barát később kicsit megfeledkezik erről? Tudom, azt ember nagyon gyarló. Na de ennyire? Az más kérdés, hog yén felajánlom neki, ő pedig kereken visszautasítja, de ha elfogadná, hát nemtom, sztem többet biztos nem tartanám barátomnak. Valahogy ez olyan nagyon visszatetsző számomra.