Hogyan tudnék túllépni az osztálytársaim csúfolódásain?

Nagyon nagy mértékben meghatározta a mostani éveimet. Duci kislány voltam, ha az osztálytársaimnak kedvük támadt, elkezdtek oltogatni. Akármikor megszólaltam, beszóltak, hogy hogy képzelem, k*ssoljak inkább. Kérdezgették hány kiló vagyok, a terem másik végéből hangosan röhögtek rajtam, aztán a tesi órákról már ne is beszéljünk. Pl futás alatt úgy "szurkoltak" hogy "Guruljál dagi!" Emellett közösségi oldalakon is oltogattak, ezért már facebookozni sem merek, erre meg mindenki olyan furán és lenézően néz rám, amikor mondom hogy sajnos nem szoktam fent lenni ilyeneken. Pedig szeretnék. Egy hülye profil képet sem merek kirakni mert félek hogy ott is szidni fognak, hogy "fúj de ronda, vagy biztos jó sok smink volt rajtad", vagy "élőben nem is így nézel ki"

Sajnos ez annyira bennem maradt, hogy nem merem idegen társaságban kinyitni a számat. Nem járok sehova szórakozni. Nem merek barátkozni, még egy emberrel esetleg, de ha már egy egész csapat van, akkor legszívesebben elrohannék jó messzire. A barátnőimmel most kicsit eltávolodtunk egymástól, és történt még pár olyan eset, amivel az önbizalmam mostanra már tényleg megszűnt létezni. Nemrég voltunk egy nagyobb családi összejövetelen (jó rég láttak...) aztán mesélte anyukám, hogy miket mondtak rólam. "Magába van fordulva, nem örül semminek, elveszi másoknak a kedvét az élettől, stb..." Ez is borzasztóan rosszul esett. :(

Úgy irigylem azokat, akik (jó értelemben) gátlástalanul élik az életüket, élvezik minden percét, imádják a barátaikat, szerelmesek...

Nagyon megköszönném ha valaki írna valamilyen tanácsot, esetleg ha hasonló cipőben járt, és hogy hogyan lépett túl a dolgon. Itt már tényleg csak a pszichológus segíthet? :/

17 L