Létezik-e a gonosz? Van-e jó és rossz? Vagy csak minden nézőpont kérdése? Te jóembernek vallod magad? Mitől lesz valaki becsületes?

Nem mondanám, hogy létezik gonosz. Inkább azt, hogy vannak jó és rossz döntések. Ha tegyük fel téged megtámad valaki az utcán, ki akar rabolni, akkor teljesen jogos az önvédelem, nyugodtan okozhatsz neki fájdalmat, ha olyan a helyzet, meg is ölheted. A te döntésed, illetve az övé. Na meg persze erősen befolyásoló tényező a környezet.

Nem gonosz az az ember, aki rákényszerül a lopásra, hanem egyszerű. Kérni kéne, segélyeket, és a meglévő pénzt nem elszórni, segítséget kérni szomszédtól, baráttól, rokontól. Persze ha egy megbízhatatlan alak, aki inkább elissza a pénzt, akkor nem fog kapni. Ez az ő döntése volt, és az ismerősei döntése pedig az, hogy ezt nem támogatják, nagyon helyesen. Magát hibáztathatja. Nem gonosz, de büntessék a lopásért.

Nem gonosz az, aki sokkolja a fogvatartottat, még azt sem nevezném gonosznak, aki ezt a törvényt hozta. Ha az a fogvatartott rossz döntéseket hozott, akkor ártatlan emberéletek foroghatnak kockán. Ha ezen segít a sokkolás, legyen, bár nagy körültekintéssel. Nem pártolom a fizikai (sem a lelki) erőszakot, de néhány dolgot másképp nem lehet kivédeni, kideríteni. Persze ilyen esetekben mindig vannak túlkapások.

Az abortuszt végző orvos nem gonosz, miért lenne az? Amerikában megölték egy abortuszklinika főorvosát, mondván, hogy ártatlan kisbabákat mészárol le. Az embriót én még nem nevezném kisbabának egyrészt, másrészt pedig aki megölte, egy tervekkel, célokkal teli embert ölt meg, árvává téve a gyermekeit, fájdalmat okozva a szeretteinek. Az orvos pedig kifejlett idegrendszerrel még nem rendelkező sejthalmazt pusztított el, megelőzve ezzel sok későbbi problémát. Nem vagyok kifejezett abortuszpárti, de tegyük fel, hogy megszületik a gyerek, apa nincs, mert nem olyan a kapcsolat, az anya még fiatal, a gyerek nélkülözni fog és tönkreteszi az anyja életét akaratlanul, felnőve valószínűleg bűnöző lesz belőle. Ilyen esetben nem jobb az abortusz? Ha nincs meg az anyagi és érzelmi biztonság, senki ne vállaljon gyereket.

Sátán létezésében nem hiszek, ahogy Istenében sem. Szerintem nincs gonosz. Vannak jó és vannak rossz döntések, vannak jó és kevésbé jó élethelyzetek.

Én maximum egy deista isten létét tudom elképzelni, de ez a maximum, és inkább hajlok a teljes ateizmusra.

Sam Harris írta ezt, és egyetértek vele:

"Különféle elnevezések vannak az olyan emberre, aki sokféle racionálisan megmagyarázhatatlan dologban hisz. Ha a hiedelmei rendkívül közkeletűek, azt mondjuk, vallásos, egyébként pedig nagy valószínűséggel, hogy bolond, pszichotikus vagy téveszméi vannak... Világos tehát, hogy az épeszűség a számokon múlik. Mégis, merő történelmi véletlen, hogy a mi társadalmunkban normálisnak tekintjük, ha valaki azt hiszi, hogy a Teremtő meghallja a gondolatait, míg elmebetegségre utal, ha úgy gondolja, a hálószobánk ablakán kopogó esővel morzejeleket küld nekünk. Így aztán, miközben a vallásos emberek általában nem őrültek, alapvető hiedelmeik abszolúte azok."

Arról nem is beszélve, hogy emberek ezrei hittek anno épp ilyen meggyőződéssel, mint ma Istenben, mondjuk Zeuszban, a villámaiban, Thorban, vagy abban, hogy az embereket az 5. napra teremtették meg az istenek saját vérükkel, akár abban, hogy egy óriásgyík bumerángozta le a napasszonyt az égről, mert az megölte valakijét. Így lett éjszaka, majd visszabumerángozta az égre, és azóta is csak repül a bumerángon.

Nem véletlenül mondta Ralph Waldo Emerson, hogy

"Az egyik kor vallásossága a rá következő kor irodalmi mulatsága."

Rendkívül mulatságosak az ausztrál, amerikai és egyéb hiedelmek a világ keletkezését, meg egyebeket tekintve. A Bibliát sem tartom másnak, a szememben semmivel nem több, mint az ógörög mitológia. Sőt, inkább kevesebb... Na de ez már egy teljesen más kérdés.

Első voltam.

"Annyi még, hogy én hiszek Isten létezésében, de van itt egy kis hiba: Ha Isten elítéli a bűnösöket, akkor mindenkit el kell ítélnie, mert mindenki követ el bűnöket, mindenkinek vannak hibái, senki sem szent. Akkor hogy van ez? Ha van-e egyáltalán vhogy?"

Igen, mindenkit el kellENE ítélnie, mert valóban mindenki követ el rossz dolgokat, kivétel nélkül. Ellentmondás azért nincsen, mert pontosan arról szól a megváltás, arról szól Jézus Krisztus áldozata: hogy Isten, mivel szeret minket, nem akarta, hogy el kelljen az embereket ítélnie, ezért elküldte emberként a Fiát, hogy minden ember helyett Őt büntesse meg mindenki bűneiért. Erre azért van lehetőség, mert Isten igazságosságát nem kizárólag a bűnt elkövető személy megbüntetése "elégíti ki", hanem az is, ha helyette egy ártatlan személy ("helyettesítő áldozat") vállalja a büntetést. A keresztény hit szerint ezt Jézus megtette, ezért minden embernek, aki elfogadja az Ő kegyelmét, lehetősége van bűnbocsánatot nyerni, nem számít, mit követett el. Ennek három feltétele a hit (hogy Jézus az Isten Fia, a Megváltó, aki az én bűneimért halt meg), a megtérés (vagyis elfordulás az "ótermészettől", azaz a bűnös, testi kívánságoktól vezérelt élettől, és odafordulás a Jézusban lévő "új élethez", amely a szellem által vezérelt életet jelenti, és a test kívánsága felett a szellemmel való uralkodást) és az újjászületés (ezt jeleníti meg a keresztség vízzel és "tűzzel", azaz Isten Szellemével - mivel újjászületés nélkül az ember nem képes a benne lévő romlott vágyakon uralkodni).

Igaz, hogy nem a Vallás kategóriában tetted fel a kérdést, de te "keverted bele" Istent, ami persze nem baj, mert szerintem is Őrajta keresztül kell a jó és a rossz kérdéséhez közelíteni. A keresztény ill. bibliai nézőpont egyértelműen azt állítja, hogy abszolút értelemben létezik a jó és a rossz, vagyis nem lehet ezeket relativizálni, mert jó az, amit Isten jónak mond, és rossz az, amit Isten rossznak mond, és Isten a saját mércéje alapján fogja az embereket megítélni. Ezért hiába tartja valaki magát "jó embernek", vagy akár a környezete is hiába tartja őt "jó embernek", ha Isten mércéje szerint rosszul cselekszik, és nem tér meg.

Hogy mi a jó és mi a rossz, azt Isten az Írásokban, Isten Igéjében nyilatkoztatta ki, de a lelkiismereten keresztül eredendően bele is írta minden ember szívébe, csakhogy sokan az életük során "elhallgattatják" a lelkiismeretüket, és legtöbbször a világból jövő hatások is ebbe az irányba hatnak.

A részkérdésekre válaszolva: szükséges a cselekedeteket egészében vizsgálni: a tettet a szándékkal és a lehetőségekkel/körülményekkel, valamint a következményekkel együtt nézni. Végső soron minden cselekedet az egyén döntése, és a Biblia azt tanítja, hogy "Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." (Préd 12:16) Az emberek minden egyes cselekedetükért a döntéseiken keresztül fognak számot adni az ítélet napján, és egyedül Isten tudja majd megítélni, hogy az emberek jól vagy rosszul döntöttek.

Fontos viszont, hogy pusztán a cselekedetekből lehetetlen, hogy bárki megigazuljon, ezért kegyelemre is szükségünk van. Így a lehető legjobb döntés a kegyelem elfogadása, és törekvés Krisztusban egy új élet elnyerésére, mivel az az ember, aki azonosul Krisztus halálával, a "sorsával" is azonosul, ami a feltámadás egy új, romolhatatlan, örök életre. A Krisztus halálával való azonosulás pedig az, hogy "meghalok" a saját testi kívánságaimnak és vágyaimnak való élet számára, és szellemi módon élek Krisztus számára, vagyis azokat a dolgokat cselekszem, amiket Ő cselekedett.

Nem az én dolgom megmondani, hogy ki gonosz és ki nem, hiszen az ember szívének és cselekedeteinek a titkait csak Isten látja teljes egészében. Viszont egy dolgot tudok: hogy ha az emberek meg nem térnek, mindnyájan elvesznek, azok is, akik magukat "jó embernek" tartják; de ha hallják Jézus beszédét, és hisznek Annak, aki Őt elküldte, átmentek a halálból az életbe.

A "gonosz" nem létezik. Jó és rossz pedig olyan fogalmak, amik nézőpont szerint változnak.

A törvények, szabályok megszegése pedig egy érdekes dolog, hiszen ezek bármikor változhatnak, sőt országonként eltérőek. Egyszer helyesnek kéne tekinteni az abortuszt, egyszer nem. Egyszer helyesnek kéne tartani a halálbüntetést, máskor meg nem. A vallási előírások is ehhez hasonlóak.

Én úgy gondolom, nem kéne erőltetni és idealizálni a jó és rossz fogalmát. Ha a fecske elkap egy bogarat, az jó a fecskének, de rossz a bogárnak.

Ha téged választanak a vágyott állásra, nem egy másik pályázót, akinek szintén ez lett volna a vágya, akkor az neked jó, neki meg rossz.

Ha egy zsebtolvaj megszerzi a pénztárcád, az jó neki, de rossz neked. Viszont ezzel még az aktuális törvényt is megszegi, ami szintén nem sorolható be ide, vagy oda, hiszen a törvények nem a jóért vannak, hanem egy közösség adott módon való életének biztosítására. Ami a közösség bizonyos tagjai számára jó, másoknak meg rossz.

Én nem tartom magam "jó" embernek. Egyszerűen csak embernek tartom magam, emberi tulajdonságokkal, amik lehetnek jók és rosszak is attól függően, kinek a szemszögéből nézzük.

Szerintem nem létezik se "A Gonosz", se természetfeletti.

Gonosz emberek persze léteznek, valaki talán annak születik, valakit pedig a körülmények tesznek azzá.

Szerintem nem az az ember rossz aki azért lop mert nincs mit ennie, hanem azok az emberek a rosszak akik elnézik hogy az embereknek lopniuk kell hogy ne haljanak éhen. Gondolok itt a kormányunkra (de nem akarom ebbe belekeverni a politikát) illetve a pénzéhes, vállalatok mögé bújó emberekre akik kisemmizik a melóst, és földbe gyalulják a kisvállalkozót. Őket kéne elítélni, ők az igazi bűnözők.