Nincsenek barátaim, depressziós vagyok és teljesen egyedül vagyok?

Már bocsi, de egy normális ember, bármily csendes és visszahúzódó is legyen, még alakít ki kapcsolatokat, beszélget, vannak barátai; csak mondjuk nem 5 emberrel beszélget egyszerre, hanem csak eggyel. Az egyedüllétednek biztosan van valami oka, lelki sérelme. A probléma gyökerét kell megszüntetni, nem pedig csak a tüneteket enyhíteni, legyünk jó lélekorvosok.

Nézz magadba! Menk el sétálni, találj új hobbit (kosár, kézilabda, foci), mindegy, csak közösen kelljen másokkal csinálni. És nyiss mások felé, nem fognak megenni!

A kérdésed végéből ítélve te is sejted, hogy ha nem lépsz valamit, akkor egyedül maradsz... szóval valamit mindenképp csinálnod kell, mert kívülről nem fog jönni senki, hogy megmentsen!

Jársz iskolába, vagy valahova emberek közé? Mert ha igen, akkor azt javasolnám, próbáld meg megkeresni a hozzád hasonlóan visszahúzódó embereket, és ővelük próbálj meg barátkozni. Biztos sokkal jobban kijönnél velük, mint a buliarcokkal.

Addig is, amíg ez összejön, próbálj meg minél többször szót váltani emberekkel, akár csak pár szót a szomszédokkal, boltban az eladóval, ilyesmik, nem kell hosszan beszélgetni, épp csak kommunikálni egy picit, hogy szokjad a beszédet és az emberi társaságot.