Természetes, hogy a barátok egy része idővel lemorzsolódik?

Mivel változunk, ezért természetes dolog. Vannak barátok, akikkel a közös érdeklődés és/vagy életmód tart össze és vannak, akikkel a közös lelkivilág. Az előbbiek gyakran lemorzsolódnak, utóbbiak pedig megmaradnak, hacsak legbelül nem változnak vagy változol éppen te óriási mértékben.

Amit átélsz most, azt átéltem én is, amikor elkezdtem dolgozni, a legtöbb barát meg továbbtanult. Nem értettük meg igazán egymás problémáit és örömeit, pedig próbáltuk. És hát kevesebb időnk is maradt egymásra, volt aki el is költözött a tanulmányai miatt jó messzire... Az a lány, aki elköltözött az ország másik felére, ő olyan vissza-visszatérő barátom. Most nem tudom, mi van vele, pedig keresett ő is és én is őt, de nem sikerült összehozni a dolgot valahogy. Remélem, visszatér még a barátságunk valamikor.

Kicsit függ az iskoláskori élményektől, kapcsolatok szorosságától. De mindenkinek megvan a maga élete, családja, munkája, egyszerűen nincs annyi idő, hogy ugyanakkora terjedelem jusson az ismerősökre, akik ráadásul szaporodnak.

Tehát a kapcsolatok ritkulása természetes, ebből következik, hogy felszínesebb, hiszen sok idő kellene az újbóli megismerésre.

De az igazi kapcsolatok nem vesznek el, csak ritkulnak. Ezt onnan tudod, ha sok év múlva váratlanul felhívsz valakit, kapsz tőle legalább két percet, ha fontos neked és ezt jelzed, akár többet is (miközben lehet, hogy éppen fontos dolga volt).