Ti hogy viselkedtek, ha bekerültök egy baráti társaságba, hogy jófejnek tűnjetek, ne unalmasnak?

Van, aki meg tud nyílni, van aki nem. Szerintem nem kell változnod. El kell fogadnod, hogy erre így reagálsz. Én sem vagyok egy központi figura nagy tömegben... de vagyok, aki vagyok. A probléma szerintem ott kezdődik, hogy mindenkienk meg akarsz felelni, és ez külön-külön megy is, de tömegben nem tudod, mi lenne a legjobb döntés, ezért visszahúzódsz. Ha nem másoknak akarsz "bejönni", és mások szemében akarsz "jó fej lenni", akkor tényleg tudod majd önmagad adni. ÉS ha csendes vagy, csendes vagy, ha nem, nem. De akkor már nem érdekel, mások mit gondolnak. Ez is a felnőtt lét része (kellene hogy legyen). L28

Én ilyenkor általában csendben vagyok, és hallgatom őket. Nevetek a vicceken, de nem nagyon szólok hozzá a témához. És vagy azért szólítanak meg, mert aranyosan nevetek, vagy mert túl csendben vagyok. Általában mindig van egy ember, aki nyit felém, és onnantól már nyert ügy. Nem kell rögtön túlságosan kibontakozni, hagyd, hogy szép fokozatosan ismerjenek meg:)

Az alkoholt próbáltad már segítségül hívni? :)

És a gátlások miből fakadnak? Miért nem adod valódi önmagad? Mit fognak szólni mások? Hol nem megfelelési kényszer ez? Ugyanmár! Inni meg csak a hülyék isznak azért, hogy ne legyenek csendben társaságban. Ez nem tanács, csak vicc, remélem. Nem élheti le az életét delíriumban!

Van egy lány barátom,aki pont ugyanezt érzi..Elég sokat dumáltunk errõl mostanság vele,viszont az elején nem nagyon értettem a dolgot.Aztán elkezdtem figyelni,mikor nagyobb társaságban voltunk és tényleg igaza volt,nem oldódik fel,nagyon a háttérbe szorul. :-/ sztem ez kicsit mindenkivel így van az elején,nem tudom mennyire új ez a társaság.Én javaslom,hogy néha erõltess magadra nagyobb szerepet pár percre,hátha utána megjön az önbizalmad. Üdv 20/f