Miért törődtök másokkal?

Már a kérdés is mutatja korszellemünk egyik rákfenéjét: mindent a mi hasznom belőle? oldaláról közelítünk meg. Vannak dolgok, amiket nem a haszonért csinálunk. Ezek is hozzátartoznak az emberi lélekhez.

A freudista-darwinista világnézet túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat, nem vesz tudomást olyan tényekről, mint az ember része a szépérzék (semmi haszna az evolúció szempontjából), önfeláldozás (semmi haszna az egyén szempontjából), stb.

Én pl azért, mert ha látok valakit, akinek valami rossz, akkor egyből a helyébe képzelem magam önkéntelenül is és átérzem a problémáját...és olyankor úgy érzem, hogyha tudok, miért ne segíthetnék rajta? Nekem is jól esne, hogyha valami problémám van, akkor segtíene rajtam valaki...bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Én lehet, hogy így születtem, lehet, hogy így lettem nevelve, nem tudom, de iszonyú bűntudatot érzek pl minden alkalommal, mikor hazatérek az egyetemről és a megmaradt,megromlott szendvicsemet kidobom a kukába. Ugyanis általában minden alkalommal látok egy kukázó hajléktalant az állomáson, akinek odaadhatom. Ha ez nem történik meg, van, hogy inkább otthagyom valamelyik padon, hátha megtalálják.

Vagy pl lelki/családi problémákat azért szeretek megoldani másoknak, vagy legalábbis segíteni benne, mert abból én is okulok és talán nem fogom elkövetni azt a hibát, amit a problémával küszködő. De ha mégis, tudni fogom, hogy oldjam meg. A bölcs más kárán tanul...

És végül....egyszerűen jobb érzés lesz úgy meghalni, hogy hasznos ember voltam életemben...nem vagyok hívő, nem hiszek a mennyben, de úgy gondolom, ha legalább egy kicsi figyelmet fordítana mindenki a másik bajára is, nem csak a sjaátjára, nem itt tartanánk, ahol most...