Neked ez nem lett volna megalázó?

Ilyeneken én is összerezzenek, mert mi szépen beszélünk egymással a férjemmel sok év után is. De úgy gondolom, másoknál ez megszokott, és ha egyik fél sem érzi magát megalázva, megbántva, akkor nekünk sem kell rajta aggódni. Meglepődöm, ha mások lehülyézik egymást, meg csúnyábbat is mondanak, és igen, nekem megalázó lenne, de azt is látom, hogy vannak, akik ezt egyáltalán nem veszik fel, fel sem tűnik nekik, és talán a "bántó" fél sem bántásból mondja.

Ez érthető, amit próbálok mondani? Ami a mi kapcsolatunkban súlyos és rossz, az másoknál egész másképp értékelődik.

Ebben az esetben tényleg szomorú, hogy ilyen a feleség... :(

Tudjátok, én úgy értettem, amit írtam, hogy például nekünk van egy baráti házaspárunk, valami nagyon csúnyán beszélnek egymással. :) Azért írom a mosolyjelet, mert eleinte nekünk nagyon furcsa volt ez a "most tényleg ilyen hülye vagy, hogy ennyit szedsz nekem? ki fogja ezt megenni?", és csak nagyokat nyeltünk, de közben évek teltek el, és ez a két ember úgy szereti egymást, mint kevesen. És megszoktuk. Ma már elmegy a fülünk mellett, nevetünk rajta.

De ha a másikat ezzel megbántja, jaj, hát ott nagy bajok vannak.