Hogy lehetséges ez az anomália?

"Az emberek mindig hangoztatják hogy ez nem is számít, közben meg mondogatják hogy ő nem vitte semmire, meg ő se..hogy van ez?"

Szerintem a kettőt nem ugyanazok az emberek mondogatják. Ha igen, akkor tényleg kicsit képmutatás.

"Tehát egy szerény fizetéssel bíró középiskolai tanár aki őszintén másokért él, az egy lúzer?"

Az ő szemükben biztos, mert Magyarországon nincsenek jól megfizetve, egy olyan társadalomban viszont, ahol az oktatásba komoly pénzt fektetnek, nyilván nem.

Ez az ő szemléletük, nem kell a magadévá tenni.

Közhely, de akkor is igaz, hogy a pénz nem boldogít, és hogy nem a pénz a lényeg. Több példát is tudnék felhozni az ismeretségi körömből olyan családokra, emberekre, akik anyagilag szerény körülmények között élnek, mégis egyrészt boldogok, másrészt példaértékűen jó, becsületes, szorgalmas, segítőkész, kedves, igaz emberek.

Számos példát látok az ellentétére is. Látszólag "sokra viszik": nagy, új építésű ház, dupla garázs, 2 felsőkategóriás autó, ésatöbbi, közben meg a család minden, csak nem boldog, illetve nem család. A házastársak - a rendkívüli anyagi jólét ellenére - szétmennek, a gyerekek elkallódnak.

Az anyagi jólét és a boldogság nem függ össze. Valamilyen mértékű anyagi alap természetesen szükséges a boldogsághoz, de az abszolút nem igaz, hogy akkor viszed sokra, ha tele a zsebed.