Mégis mit kezdhetnék magammal?

A két legjobb barátnőm egész nyáron nem érnek rá velem lenni (egyik folyton táborokban van, a másik külföldön). Az osztálytársaim, és az összes többi ismerősöm jól megvan nélkülem, senki sem keres. Családom szinte nincs, anyukámmal élek, de nem vagyunk olyan jóban, hogy el is menjünk valahová. Jelenleg nincs is itthon, elutazott. Gyűlölök itthon lenni, akármit csinálok, keseredettségből csinálom. Unom a sok filmet nézni, a könyveket, a magazinokat. Nem járok sportolni. Imádok alkotni, szeretek minden művészetet csinálni, de egyikben sem vagyok kiemelkedő. Nem találtam munkát, se önkéntes munkákat. Nincs pénzünk táborokra. Egyedül vagyok és senki sem szeret, nem kíváncsi rám senki. Le is kéne fogynom, sose jártam még senkivel. Elvesztegetem az időmet, a fiatalkoromat. Pasizni, bulizni akarok, utazni, szabadon, egy jó társaságot... a legjobb barátnőmmel szoktunk bulizni, de most ugye nincs itthon és teljesen egyedül vagyok. Mindenki élvezi a nyarat. Akármit csinálok, csak feldühít, hogy nem azt az életet élem, amit szeretnék. Sóvárgok az élmények után. Megőrülök egyedül, itthon. Ha egyedül kimozdulok, az még rosszabb mert vagy mindenki társasággal megy mindenhová és rosszul esik hogy egyedül vagyok, vagy nincs pénzem. Imádok egyedi ruhákat keresni, építgetni a stílusom, de egyszerűen nincs pénzem. Itthon ülök úgy hogy nincs itthon senki, nem kéne időre hazaérnem, a barátnőmmel bulizhatnánk hajnalig, de ő elutazott és itthon ülök a gép előtt mint valami nyomorék.. végülis az is vagyok, nem? Miért nem keresnek az emberek? Nem lennék izgalmas? Utálok mindenkit és mindent. Nem értem miért kéne itt lennem, ha semmi értelme, semmi haszna nincs..

15L