Más is megunja a hajléktalanokat, aki azelőtt sajnálta őket?

Mikor Pestre költöztem még sajnáltam őket, de mára már inkább a tököm tele van az egésszel. Össze-vissza hugyozzák az aluljárókat, vagy épp a járda közepét, ha ott jön rájuk, a buszon nem merek leülni, mert volt már részem pisis ülésben, isznak, ordítoznak, verekednek, összehugyozzák magukat és úgy fetrengenek, ha kivételesen nem egy aluljáróba költöznek, hanem mondjuk egy parkos, kiserdős részre, akkor olyan szemétdombot csinálnak, hoyg hihetetlen, aztán továbbállnak, persze a mocskot sikerül otthagyni stb.

Most azon akadtam ki, mikor mentem reggel ott ültek egy tálca üres piásüveggel, a metropolt kiszedik a tartóból és csak tőlük lehet megvenni, a kabátból árulják a kiskutyát, meg ott ül velük egész nap a nagy kutya, hogy sajnálják és szánják már meg őket.

Amióta itt lakok egy normálissal találkoztam, az minden reggel összerakta a kis cuccát, ráült, feltett egy ócska szemüveget és elkezdett keresztrejtvényt fejteni. De a többi? Komolyan mondom undorodok az aluljáróktól, hazafelé meg kerülő úton mehetek, mert nem merek átvágni a fás részen hiába van út, világítás meg minden, mert ott tanyáznak bent a fák között.