Tudnátok nekem olyan verseket mondani (úgymond modernebb költőktől) amit mondhatok egy versmondó versenyen?

Tandori Dezső: A régi új

Fogy már a fürtjeiről a bodza,

Elcsipegetik a poszáták,

Mindegyre több köd fátyolozza

Egüket, mely hűvösbe vált át,

Váltja a vándorok hazáját,

Valamit ide-oda fúj,

Mintha akarná: újra lássák,

Milyen örök a régi új.

A gesztenyesor lombja ritkul,

Kivöröslik egyre korábban,

Nem tudni, mit ad vele titkul,

Kora-avart őröl a lábam,

Nem tudni, mivel a nyomában,

Meddig az innen, hol a túl,

Mi van külön, mi általában –

Milyen örök a régi új.

Hajnalban, ha nyitva az ablak,

Egyre több hűvösség a tárod,

A fürdőszobai melegcsap

Egyre gyakrabban lesz szokásod,

Egyre jobban érzed: „tovább!”-ot

Integetnek már konokul,

Előkerül a szövetkabátod;

Milyen örök a régi új.

Könnyebben mégy látogatóba,

Tennéd már, amit halogattál,

De más is változott azóta,

Van, ahova nem is mehetsz már,

Azt mondod: megvolt újra egy nyár,

Nem is telt hasztalanul,

De kettőt – hasztalan akarnál!

Milyen örök a régi új.

Milyen mások a szembe-fények,

A túlsó part kirajzolódik,

Az árnyalatok tere mélyebb,

Érzed, valami oldozódik,

Érzel valami föld-alólit,

Ha éjibogár fénye gyúl;

Az alkony másképp boltozódik…

Milyen örök a régi új.

Milyen új megint, ami régi!

Múlóban – mennyi elevenség!

Nem is tudod már visszamérni,

Mi volt, ami rád mérte rendjét,

S – illettetek, mint sohasem még!

Aztán ez is elhull, kihull,

Széthull, s nem jelen, nem is emlék,

Nyughatsz változattalanul.