Miért van az, hogy a főnökök nagy része imádja, ha nyaliznak neki? Ezek a legbutább emberek általába, akik előre is jutnak. A normális, dolgozó, nem nyalizók meg szívnak. Ti is így látjátok? Jó ez így?

én mindkét végéről látom ezt a dolgot, ugyanis középvezetői beosztásban dolgozom. szóval:

lefelé: az persze jólesik, ha kedvesek, segítőkészek velem, nem felejtik el a névnapomat meg ilyenek (mondjuk én sem szoktam az övékét!), de a direktbe nyalizást azonnal kiszúrom, és a hideg ráz tőle! sajnos sokszor kell "népszerűtlen" döntéseket végrehajtanom, azt értékelem, ha valaki ezt megérti, és nem személye elleni támadásnak veszi. szeretni nem kell érte, elég nekem, ha a férjem meg a lányom szeret...

felfelé: nem vagyok az a tipikus nyalizós, viszont lojális, azt pedig mindig fontosnak tartottam, hogy a főnökeimmel normális EMBERI viszonyt alakítsak ki.

Ez a hosszú, lassan 65 éves kontraszelekció eredménye. Jól látod, a buták jutnak előre, aztán belőlük lesznek a főnökök, akik rendre újratermelik és fokozzák a butaságot.

De persze az is közrejátszik a dologban, hogy itt mifelénk nem az számít, hogy ki mit tud, hanem hogy kinek milyen diplomája, milyen papírja van. Vagyis aki képes végigülni az egyetemet, végighallgatni azt a temérdek butaságot, közben elnyomni a saját kreativitását abból lényegében befutó lesz, a tehetséges emberek meg elmehetnek portásnak meg taxisnak.

Attól függ, mit lehet nyalizásnak venni.

Van, aki a figyelmességet(értsd szülinap, névnap el nem felejtését) veszi annak, van, aki mindezt alap udvariasságnak. Van, aki szerint az már nyalizós, aki komolyan veszi a munkáját és a főnöktől kapott utasításokat haladéktalanul, nagy pontossággal végrehajtja. Nem egy olyan munkahelyem volt már, ahol a szorgalmas dolgozókat kiutálták, mert nem viselték el, hogy valaki annyival jobban teljesít náluk.

Szóval a nyalizás nem jó, de definiálni kellene, hogy ki is számít nyalizónak. Nem egyértelmű.

"Miért van az, hogy a főnökök nagy része imádja, ha nyaliznak neki?"

Az az igazság, hogy minden ember a jót szereti hallani és a kedves embereket szereti. Szerintem ezzel te is így lennél, ha főnök lennél. Nem valami überbunkó embert alkalmaznál vagy valakit, aki közömbös veled, ha egyszer van, aki főnöknek tekint és felnéz rád. Ehhez nem kell nyalizni, de ha valaki úgymond már túl őszinte, egy munkahelyen, hátrány lehet.

Ide még annyit, hogy lehetsz főnök, mondhatod, hogy bizony az nem nyali, ha valaki pozitív és inkább a pozitívot választod, mint a szókimondót, de van egy (sok) mondás: jobb az őszinte ellenség, mint a hazug barát. v.: amilyen ritka dolog az igazság, olyan kicsi rá a kereslet.

Ha főnök volnék, a főnökségem mércéje az volna, hogy önként is követnének-e a beosztottaim? Vagy a harctéri 'roham' kiáltásom és első lépéseim mögött nem léptek, hanem sortűz és örömujjongás zaja volna-e az utolsó, amit hallok? :)