Ez szörnyű, hogyan gondolja egy felnőtt ember, hogy egy 3 éves kislányt egyedül hagy fél órára egy lakásba?

Előre leszögezem, nagyon sajnálom a kislányt és a szüleit is.

DE kérdező, neked sosem volt még munkád? Vagy nem úgy van hogy ha nem érsz be időre kirúghatnak? Nem fizetésből élsz?A keresztanya szívességből vigyázott a gyerekre. Persze ez nem menti fel az alól ami történt, én se hagynám magára a gyereket, de valamilyen szinten megértem a keresztanyát is. Valamint, mi nem voltunk ott, nem ismerjük őket, az életüket, nincs jogunk ítélkezni. Hatalmas tragédia érte őket, nincs rá szükségük hogy még idegen emberek is ezen csámcsogjanak.

Nekem is van gyerekem, volt ő is 3 éves. Sokszor vigyázott a húgom a 3 éves fiamra, pedig ő is dolgozott. De ha tudta, hogy neki reggel 7-re melózni kell mennie akkor előre szólt, hogy csak úgy tud vigyázni a fiamra ha garantáljuk, hogy legkésőbb fél 6-ra már otthon vagyunk. Ha nem engednek el a munkából vagy ahol voltunk, akkor nem vállalta. De volt egy eset amikor tuti biztos volt, hogy hazaérünk időben, de baleset ért minket. nem nagy dolog csak kis koccanás, de az ügyintézés elvette az időt. A húgomnak menni kellett dolgozni,de nem hagyta magára a fiamat. Áthívta a szomszédomat, aki vigyázott rá.

Alap ha tudom, hogy mennem kell hogy bezárom az ablakokat, és keresek valakit aki arra a fél órára vigyázni rá. A keresztanyuka felelőtlen volt.

"Ha ki is rúgják"

Akkor esetleg az egész család éhen hal.

Így meg csak ő halt meg.

Bár aki vigyázott rá, tényleg felelőtlen volt, mert ablakot is lehet zárni, rácsot is lehet rá tenni, a szomszédot is meg lehet bízni és magával is vihette volna a gyereket, aztán érte megy a másik.

Lett volna megoldás.

Jogilag természetesen a felügyelőé a felelősség, de nem igazán életszerű, hogy egy gyereket nem lehet szem elől téveszteni egy pillanatra sem. A különbség csak az, hogy ha egy ilyen esetből tragédia lesz, akkor ő mennyivel különb szülő.

Most őszintén kérdező, te kiskorúként hányszor maradtál egyedül 10-15, de akár csak 5 percre mondjuk strandon, játszótéren, otthon a saját szobádban?

Na, kedves emberek vagytok. Belegondoltál, hogy valakinek a halálát kívánod, akit nem is ismersz?

Gratulálok!

Továbbra is azt mondom, amit itt már leírtak: VAN olyan helyzet, amikor mindenképpen magára fog maradni valamennyi időre egy kisgyerek. 1 perc, 5 perc... olyanról is tudok, ahol ez csak 5 másodperc volt, de azalatt szépen lefordult a székről a gyerek. Persze nem halt meg, csak üvöltött utána negyed órán keresztül.

De adott esetben, ha különösen szerencsétlenül esik, akár meg is halhatott volna!

A szülőn múlik, hogy ezt mennyire gondosan szervezi meg, aztán pedig a sorson múlik, hogy ebből lesz-e valami probléma.

De TÖKÉLETES biztonságot LEHETETLEN teremteni!

Ha pedig a munkáját hanyagolja, akkor bizony az utcára kerül, és ezzel veszélyezteti az egész családját!

Ugyanis a következő helyen (ha felveszik) szinte biztos, hogy még a próbaidőben lesz egy hasonló helyzet, és ha OTT IS hanyagolja a munkáját, akkor már a második helyről rúgják ki emiatt!

Ezután már igen gyorsan elterjed róla, hogy munkakerülő, és utána már nem sok helyre veszik fel!

Az arányt kell megtalálni a kettő dolog között, és mint mondtam: TÖKÉLETES biztonság nem létezik.

Én meg úgy gondolom, hogy nem normális dolog az, ha valaki csak ennyi alapján a halálát kívánja a másiknak.

Ha olyan lennék, mint te, akkor most nekem is a te halálodat kellene kívánni, nem?

Hiszen te az enyémet akartad...

na, pl. ezért sem normális az ilyen.

Az ember pont ezzel emelkedett ki az állatvilágból, hogy ennél szelídebb lett. Az állatok közül nagyon sok olyan faj van, ahol ha ketten találkoznak, az első gondolat bizony az, hogyan lehet megölni a másikat... még ha nem is mindig történik ez meg.

De mi emberek vagyunk. Ez - jó esetben - azt is jelenti, hogy elviselünk bizonyos véleménykülönbséget is.