Mit tegyek, ha ellopja az életemet?

Szia!

Úgy gondolom, hogy akármennyire is kiborít a dolog, de próbáld a magad útját járni és ne figyelj rá. Ne foglalkozz vele, hogy oda szeretne járni ahova te. lehet, hogy téged felvesznek, de őt nem. Gondolj arra, hogy mindez ideig életed és energiáid egy részét őrá pazaroltad azzal, hogy figyeltél rá, hogy különbözni akartál tőle. Elpazarolt percek voltak ezek. Tudnod kell, hogy neked egyéniséged van, neki meg nem: ezért próbál rád hasonlítani. Hát maradj továbbra is egyéniség és csak magadra figyelj és hozd ki a legtöbbet magadból. Feleslegesen pazarlod az energiáid. Figyelj inkább a tanulásra, mert többre viheted az életben, mint ő. Légy erős és hidd el menni fog. Csak magadra figyelj, hisz önmagaddal, ha békességben vagy, minden menni fog. Nagyobb önbizalmat és hozd azt, ami vagy.

"Én mindig egyedi voltam..."

Ezek szerint mégsem, mert valaki baromira hasonlít rád.

"A csaj azt mondja, hogy mi ugyanolyanok vagyunk belsőleg is. És mindenki más is ezzel jön. Annyira kiborít!"

Valószínűleg tényleg ugyanolyanok vagytok. Tudod miért? Mert a 17 évesek nem túl nagy egyéniségek. Néhány típus ismétlődik.

Ha ez téged zavar, akkor változtass stílust, bár akkor másik 2-3 emberre fogsz hasonlítani.

"Még ha csak barátkozom is valakivel, már akkor kiderül, hogy az ő ismerőse is"

Akkor aligha ő "lopja" az életedet.

"Ha változtatok magamon, hogy ne hasonlítsak rá, akkor ő is változtat. "

Ha ez így van, az tényleg érdekes eset. Mi lenne, ha megbeszélnéd vele ezt?

"Az egyik legjobb író voltam a suliban, aztán ő is elkezdett írni."

Akkor írj jobban, mint ő.

"oda akar jelentkezni,ahova én egyetemre."

Ha hasonlít hozzád, akkor ez csak természetes. Amúgy az egyetem egy nagy hely, ahol nincsenek állandó "osztályok", ott jobban el lehet keveredni, szóval ott már nem kell tartanod tőle.

00:20

"Ez nem igaz. EMBEREK és nem egyformák."

Pont azért, mert emberek, emberi igényekkel, emberi adottságokkal, emberi képességekkel. Ráadásul 17 éves emberek. A 17 éves emberek sok szempontból szinte tök egyformák. Az a tulajdonságuk pl., hogy egyéniségnek érzik magukat és tragédiaként élik meg, ha mások nem ismerik el, hogy egyéniségek, egy fejlődéspszichológiai szakirodalomban alaposan leírt, tipikus jelenség, ami mindenkinél nagyjából egyformán fellép ebben a korban. Én is voltam 17 éves, pontosan tudom, milyen ez. A 17 évesek azért hasonlítanak egymásra jobban, mint mondjuk a 40 évesek (miközben persze kevésbé hasonlítanak egymásra, mint a hathetes csecsemők), mert még kevés idejük volt elfejlődni egymástól, még túlságosan a biológiai adottságok határozzák meg a személyiségüket.

"2 ember nem lehet ugyanolyan"

Az emberek igen kevéssé különböznek egymástól. Majd egyszer rájössz.

"Nem vagyunk ugyanolyanok, mert ő züllött, én meg nem. Ő lemegy egy primitív szintre néha, én meg nem. Ő neveletlen, rám meg ilyet nem mondanak."

Na most akkor mégsem vagytok egyformák, akkor viszont nem érthető, mi is a bajod, vagy egyformák vagytok?

Vagy hasonlítotok egymásra, csak te okosabb-szebb-jobb vagy nála, és fáj neked, hogy ezt mások nem pont így látják?

"Elmondom valamiről a gondolatmenetemet, akkor ugyanazt visszahallom tőle is."

Örülj neki, hogy hatsz valakire. A legtöbb ember még ennyire sem tud hatni másokra. Ki tudja, lehet, hogy érzéked van ehhez.

"És ugyanannak az egyetemnek ugyanarra a szakára akar jelentkezni, úgyhogy nem lenne nagy vegyülés."

Valóban nem, az egyetem ugyanis nem középiskola 25 fős osztályokkal, hanem kreditrendszer van, előadások 100-200 fővel meg gyakorlatok 10-20 fővel.

"És ne nézd le a 17 éveseket, nem a bölcsességedről teszel tanúbizonyságot."

Mondtam én, hogy lenézem őket? De a tények attól még tények maradnak.