Nektek tetszene egy fantasy, dráma kategóriájú könyvben egy ilyen részlet?

A helyesírással szerintem nincs gond,hiszen versenyeken is voltam,ennek ellenére lehet,hogy lesz benne elírás.

Részlet:

-Megérkeztünk-jelentette ki Steffi.A Holtkastély körül minden kopár volt. A tornyai messze kimagaslottak a völgy vonalaiban.Félelmetes volt. Kardok,árnyak borították.Egy külön építmény is tartozott hozzá.Valószínűleg ez a fogdája. Steffi körbekémlelt,majd így szólt:

-Most indulj!-Salazar így is tett.A királynő megvárta, míg Salazar eltűnik a sötét falak közt,majd ő is útnak vetette magát.Elkapták és Athosz elé vitték.A padlóra dobták,mint egy rongyot.

-Steffi Nekton,minek köszönhetem látogatásod?

Felnézett a sátánra,majd felállt.

-Tudod jól,minek.Kiszabadítom Calebet.

-Már semmi esélyed sincs, kétségbe vagy esve.Nem tudod használni az erőd.Ugyanakkor bátor vagy.-Hátat fordított és lassan a trónja felé lépdelt.Beleült.

-Nem egyedül jöttem.

Athosz felhúzta a szemöldökét.

-Tudom-az őrök felé fordult-Panos,Szirthosz öljétek meg mindet.-Ennek hallatán Steffi érezte ahogy a vér megállt az ereiben.Az ajtón nem juthat ki,sehol sem juthat ki.Az ablakhoz rohant.Rácsain keresztül látta,ahogy ártalmatlanítják a barátait.Látta,hogy Caleb még mindig küzdött.Látta,hogy egyre gyengül és elfogy az ereje.Több napja nem evett,ivott.Panos belevágott a kardjával.Caleb földre rogyott,aztán a démon többször átszúrta a testét.Mintha a szerelme átélte volna,Steffin ugyanígy hatott át a fájdalom.Olyan fájdalom,amit sosem érzett.Hirtelen könnycseppek zúdultak ki a szeméből,hatalmas fájdalomkiáltását nincs,ki ne hallotta volna.

-Meghalt.-nyüszítette.A lelkem az övével együtt elszállt.

-Igen,meghalt.-A lába földhöz sem ért,úgy érkezett Steffi elé.Kezébe véve letörölte a könnyektől nedves arcát.-A saját szememmel nézve még gyönyörűbb vagy.

Hogy értette ezt?a saját szemével?-Te voltál a sátán az erdőben.-döbbent rá.

-Nem én voltam,csak azt láttam,amit ő.Nem az volt az első alkalom.végignéztem,hogy a tónál csókolóztál Calebbel,hogy reagáltál az apád mészárlására,majd elterveztem,hogy idejöjj és az enyém légy. Mostantól a foglyom vagy,itt maradsz és kielégíted a vágyaimat.Utódokat szülsz a trónra.

Steffi megdöbbent.

Hát ezért volt ennyire értelmetlen a támadása.Tudtam róla,hogy Athosz egy őrült,hatalomvágyó mocskos féreg,most még furfangos is és engem akar.Előre látta a lépéseimet.Kijátszott engem,minket… ..és caleb elment.Ez az én hibám.-A szíve irtózatos sebességgel dübörgött.Athosz a vállához ért,a szobájába kerültek.Teleportál!

-Vesd le a ruhád.-utasította Athosz.A királynő lassan,de engedelmeskedett.Athosz odataszította az ágyára.Leszaggatta róla a fehérneműt,ami rajtamaradt és rámászott.A körmei a hátába martak,megnyalta az arcát.Steffi összerezzent.Fúj!Undorodom tőled,te rusnya dög.

-Ó tényleg?!Mily meglepő.Azt hittem te is úgy vágysz rám ahogy én rád.Nem így van?

-Nem..,vagyis igen.-Érkezett a bizonytalan válasz.Athosz Steffi fölé hajolt.Az úrnő hátrahőkölt.-A szemed…

-Élvezed az együttlétünket,úgy ahogyan én.Úgy viselkedsz közben,mintha én lennék a kedvesed,bármikor is akarom.-Vörös fény villant át a szemén,majd Steffién is.A királynőt teljesen megzabolázta.

-Igenis,uram.

Szeretném,ha a válaszban a koromat is megtippelnétek és a nememet,Illetve ha nem tetszett,tanácsot is elfogadnék.Előre is köszönöm.