Oszinten, milyennek latjuk sajat magunkat, a magyarokat?

Szerintem a magyar nép rendesen alacson szinten van. Mármint lelkileg. Hihetetlen hogy a hiradók meg minden szinte csak a rossz hírekkel van tele. Ezt nézi a magyar nép. Szerintem szégyenkezők vagyunk, és néha baromira nem értjük miért nem szeret sok nép bennünket.

Ha végigmegyek az utcán hány boldog arcot látok? Figyeljétek csak meg, mennyire hiányzik a magyar emberből az utóbbi időben a boldogság, és a jókedvűség. Pörgünk, dolgozunk, folyamatosan úgy érezzük akadályoznak bennünket, elégedetlenek vagyunk, többet akarunk, és mindig mást hibáztatunk. De ez nem csak a magyar népre igaz. De eléggé jellemző szerintem.

Mivel folyamatosan azok a hírek vannak porondon amelyek elszomorítanak, idegessé tesznek minket, és ezeket ki is vesézik rendesen, a jókról egy mondat hangzik el maximum, nem csoda hogy nincs túl jó állapotban a nemzet. De mintha ezt igényelnénk.

Egy antimagyar hogy lehet magyar? :)

A magyarorszàgi tàrsadalom nyugatmajmolovà vàlt ugyanakkor hàtat forditott (3 évvel ezelött, ha nem tévedek) a sajàt vérének, az orszàg lakossàgànak csekély része szavazott az elcsatolt területeken élö magyarok érdekében; példàt kellene venni azokrol akik naponta a jogaikért küzdenek avégett, hogy magyarok 'maradhassanak', utalok itt a kisebbségi magyarokra. Soha nem hallottam egyetlen kisebbségi magyar szàjàbol sem, hogy szégyenli a magyarsàgàt. Söt, mindent megtesz a magyarsàgàért mert VAN IDENTITASTUDATA. Hogy sokan a multban élnek??? Ha téged a történelmi mult kisértene mert Erdélyben hazàtlannak, Magyarorszàgon (tudatlan debil magyarorszàgi parasztok) pedig romànnak titulàlnak, nem hinném, hogy nem zavarna a mult. Cseréljünk helyet mert milyen könnyü Magyarorszàgon magyarnak lenni(!)...a kérdés: magyarok-e egyàltalàn?

Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok - a kultúránkra és a nyelvünkre, a múltunkra, a költőinkre és a tudósainkra. De az országra nem. Sokan a TV-vel érvelnek, de engem nem ez izgat, a világ minden táján ilyen a média és a tévé, azt is meg merem kockáctatni, hogy kultúráltsági szinten sem vagyunk hátul ezzel, bármily szánalmas ez az egész világra nézve. De az emberek... az emberek néha rémesek. :(

Az állandó bizalmatlanság, az önzés, elkényelmesdés és önkényesség jellemző erre a népre ma szerintem, pedig nem ilyennek kéne lennünk.

És siralmas belegondolnom, hogy külföldre kell költöznöm ahhoz, hogy büszke maradjak a szármozásomra, mert az ország jelenében nincs mire büszkének lennem.