Szerintetek milyen lesz a Nemzeti Színház az új igazgatóval? Mikor lesz a váltás?

Nem jó, valószínűleg közepes.

Először is Vidnyánszky egy VALÓBAN alternatív rendező, szemben Alföldivel, aki népszínházat csinál, ezért közönség nagy része nem fogja érteni amiről szó van- persze, van olyan réteg, aki igen, és szereti ezt, de ez nem elég 3 játszóterem mindennapos megtöltésére.

Másodszor is Vidnyánszky szétrobbantja a jelenlegi társulatot, aminek 3 év kellett az összeérésre és újat épít- ez azt jelenti, hogy újabb 3 év a minimum, amíg igazán minőségi előadások születhetnek.

Harmadszor Vidnyánszky rendezési stílusa gyökeresen más, mint a magyar rendezőké, ezért sok színésznek nehézséget fog okozni, hogy megszokja és megértse őt - ez is plusz kockázat

Negyedszer Vidnyánszky vidéki előadásokkal akarja feltölteni a Nemzetit, amikről azért köztudott, hogy a többségük ma nem túl magas színvonalú, mert az egyszerű szórakoztatást a helyi önkormányzatok előbbre helyezték a magas minőségű alkotómunkánál- ez már a politikai lobbi eredménye.

És végül ötödször: azok a munkatársak akiket "kiválasztott" vagy inkább ráerőltettek (Pálffy, volt MTVA kommunikációs főnök, Eperjes) azt sejteti, hogy Vidnyánszky bármilyen rossz kompromisszumot hajlandó megkötni a pozícióért cserébe, és ez komoly gátja lehet a művészi munkának. Képzeld el, ha az egyik politikus a kedvenc unokahúgát szeretné berakatni dramaturgnak és Vidnyánszky- miután nekik köszönheti az állását- nem ellenkezhet. Folyamatosan lehetetlenül majd el a művészi munka.

Elsőnek is volt igazsága sok mindenben, én talán kicsit árnyaltabban fogalmaznék (fűz néhány szál a Nemzetihez).

Attila egy nagyon jó, rendkívül modern színházi szakember. A legfőbb probléma ott van vele, hogy évtizedeken át gyűlt benne a határon túliságából fakadó üldözési mánia és hamis kirekesztettségtudat. Véleményem szerint emiatt egy idő után már tudatosan helyezte a hatalmi érdekeit a művészeti szempontok elé. Mivel elég jól tud helyezkedni, pár év alatt a színházi szcéna szinte teljhatalmú ura lett (Kaposvár, Teátrumi Társaság, Színházművészeti Bizottság), aki látszólag minden kompromisszumot megköt azért, hogy megkerülhetetlen legyen. Ennek az útnak most úgy tűnik, a Nemzeti megszerzésével a végére ért; de állítom, hogy benne van a pakliban az SZFE rektori széke is (feltűnően sokat beszél mostanában a színházi képzésekről, Ascher mandátuma pedig nemsokára lejár).

Attila és a Nemzeti viszonyában az a baj, ahogy erről a többiek is írtak, hogy semmi nem volt neki drága a pozícióért. Legutóbbi megmozdulásai alapján egyébként már most kezd belehülyülni az elvárt retorikába/kommunikációs stílusba, vagyis egyre inkább az látszik, hogy már nem csak beszél (hatalmi érdekekből) az ideológiai alapú művészetről, hanem kezdi komolyan is gondolni (namost ez nonszensz). Bődületes marhaságokat mond a színházművészetről, kirekesztő módon beszél, folyamatosan fikázza a leendő munkatársait és a repertoárt (mai közleményében már kicsit visszavett). Mindezzel úgy ágyaz meg annak, hogy sok néző "csakazértse" menjen be a színházba, hogy még el se kezdődött a mandátuma.

Ami a társulatot illeti, azért a legnagyobb kár. Nem vagyok elfogult, 3-4 színészről én sem értem, hogy mit keres ott; viszont Attila olyan embereket rúg most éppen ki, ami megbocsáthatatlan. Ilyen jól összekovácsolt társaságot, mint amilyen a Nemzeti csapata, kevés helyen találni, nem véletlenül működnek annyira jól az előadások (a kissé közepesen színpadra állítottak is).

Úgy gondolom, hogy az összkép, ami - még érdemi működés nélkül - összeállt az egész történet körül, meglehetősen elidegenítő. Évek kellenek addig, amíg összeáll az új csapat, évek kellenek, hogy az élvonalbeli magyar rendezők (pl. Mohácsi, Ascher, Máté, Zsámbéki) egyáltalán elgondolkodjanak azon, hogy esetleg odamennek rendezni. Közben valószínűleg lesz nagy protest, nagy füst, nagy nemzetieskedés, akár odavezényelt közönséggel.

Lesz "határon túli" és "vidéki" mint művészeti kategória - abszurd.

Ott lesz Szamóca, mint művészeti vezető és igazgatóhelyettes - abszurd.

Valószínűleg én is ott leszek egy vagy két bemutatón, mondtam két hónapja. Azóta annyiszor sértett meg engem mint nézőt ez az ember, hogy már nem vagyok ilyen biztos benne.