Miért van az hogy egyes kultúrák népei úgy gyártják a gyerekeket mintha kötelező lenne?

Elég sok oka van, párat említenék meg:

- Ezekben a szegény kultúrákban jellemző az iskolázatlanság (ezzel együtt a szexuális felvilágosítás is nagyon durván hiányos, ez meg ugye magas szaporasághoz vezet), a rossz egészségügyi ellátás és infrastruktúra, korántsem olyan egyszerű megfelelő fogamzásgátláshoz jutni, családtervező programokban részt venni (mert nincsenek), stb. Ahol az alapvető élelmiszerekhez és gyógyszerekhez is nehéz hozzáférni, ott nem szórják két marokra a fogamzásgátló tablettákat és óvszereket sem. Az sincs, hogy két-három gyerek után elköttetni magukat, mert persze sokszor nem kórházban szülnek, csak valami szülésznő-féleség segítségével egy vályogkunyhóban, azt se feltétlenül tudják, hogy van ilyen, hogy elkötés. A fogamzásgátlás pénzbe kerül mindenhol, és szexuálisan felvilágosult emberek képesek csak helyesen használni. Ha belegondolsz, a szaporodás ingyér' van, annak megelőzése a drágább. A gyerek felnevelése persze, mondanánk mi, jóval többe kerül - igenám, de ezekben a kultúrkörökben alig költenek valamit rájuk, természetes, hogy x éves korukig pucéran rohangásznak a kölkök a ház körül, étkeztetést megoldják, ahogy tudják, a többi luxus (nekik).

- Sok ilyen kultúrában szabályosan a gyerekekből élnek, és mivel magasabb a gyerekhalandóság és alacsonyabb a várható élettartam, a sok gyereket pozitívumnak tekintik. Indiában, Afrikában számos régióban él a "hozomány" hagyománya, azaz a férjhez adott lánygyerekért kap az apja pénzt, jószágot, piát a fiatal férj családjától - ugyanez van, ahol fordítva van, azaz a fiúgyermek családja kapja a hozományt a lánnyal együtt a lány szüleitől. Ilyenkor még attól függően, melyik hozományrendszer él, valamelyik nemű gyerekre preferencia is van (többet akarnak belőle). Plusz ott van még, hogy a gyerekek, unokák gondoskodnak majd szüleikről (nyugdíjrendszer nuku, megtakarítás nuku, marad a hagyomány az öregek tiszteletére = eltartására). A gyerek ugyanígy munkaerő is, mivel sok helyen luxus iskolába járatni, már kisebb koruktól kezdve munkára lehet őket fogni, vizet vagy fát hordani, kajakészítésben, állattartásban segíteni (vagy leprább közösségekben elküldeni lopni, eladni illegális gyerekmunkára, stb). Tehát az ilyen régiókban akinek nincs sok gyereke (vagy pláne egy se), az lesz a szegényebb és leginkább kiszolgáltatott.

- Az alacsony életszínvonal és iskolázottság együtteseként nem igazán van "tervezés", ezek az emberek nem számítanak rá, hogy valaha is stabil anyagi hátteret elérhetnének, mivel sok esetben lehetőségük sincs rá (olyasmire, amit mi stabilnak neveznénk). Így születtek ők is, hogy több generáció élt egy fedél alatt, napról-napra éltek, iskola vagy jó állás nuku, ha épp elvitte a sáskajárás a termést vagy a járvány a haszonállatokat, éheztek, ha jó év volt, dőzsöltek - tehát nincs egy magasabb mérce, amit kikötnének célként, hogy na majd utána lehet gyerek, és csak ennyi - csak csinálják a gyereket bele a nagy bizonytalanságba. Rendszerint ezek az emberek nem hiszik, hogy több pénz kéne a gyerekneveléshez, szerintük csak a szeretet a fontos, meg az ő családjukban "úgyis jut mindenkinek". Ez egy tipikus mentalitás mélyszegénységben élőknél.

- Szintén ezekre a kultúrákra jellemző, hogy a nő társadalmi szerepe kimerül a "feleség és anya" szerepkörben, a lányokat gyakran nem engedik iskolába még akkor se, ha a fiaikat igen, mert akkor nem lehet férjhez adni őket időben, ha lenne is munkalehetőség nőknek a városban (ami eleve nemigen van ilyen helyeken, kivéve prostitúció), azt se akarják, mert akkor távol kerül a családtól, nem lehetnek annyira biztos a támogatásában (na meg ha szerelemből házasodna magától, akkor a család nem kap hozományt). Tehát eleve úgy nevelik a lányokat, hogy azokban fel se merüljön a lehetőség, hogy nem szülőgépek lesznek. Akadnak kezdeményezések a lányok-nők felvilágosítására ezekben az országokban, de csak keveseket sikerül kiszakítani a hagyományokból.

- Ha megfigyeled, ezekben az országokban (főleg szub-szaharai Afrika) kiemelkedően magas a nemi erőszakok száma is, viszont vallási okokból a legtöbb ilyen helyen nem engedélyezett az abortusz (van, hogy semmilyen körülmény mellett sem, tehát veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak esetén sem).

Akinek megfelel az az életszínvonal amiben él, az csinál sok gyereket, ennyi a lényeg. Az életszínvonal meg relatív.

Másrészt Afrikát a nyugat teletömi segélyekkel, ezért nem tud önerejéből fejlődni, és az, amit így kapnak, elég nekik a gyerekcsináláshoz. Általánosságban azon múlik ez, hogy mennyit ad a társadalomnak valaki, illetve mennyit kap, nem az abszolút életszínvonal. Aki sokat ad és keveset kap, az nem csinál gyereket, aki keveset ad és sokat kap, az csinál.

Az állatvilágból is lehetne analóg példátkat hozni a hangyáktól a csimpánzokig, mindegyikkel ez a helyzet. Mi is csak ugyanolyan csoportokba szerveződünk, mint az állatok.

Ma Magyarországon a szeretett kisebbséget leszámítva a népesség rohamosan fogy. Az emberek nagy része arra fogja, hogy ebben a szegény világban, létbizonytalanságban nemhogy gyereket nem mernek vállalni, de még megházasodni sem. Ezért van az, hogy pl. az én általános iskolai évfolyamomon, mely jelenleg kb 50 embert tesz ki, nagyon kevés embernek van gyereke (holott 30 évesek vagyunk!!!), akiknek van gyereke, azok vagy cigányok, vagy ilyen lepusztultabb magyarok.

Érdekes módon Nyugat-Európában már csak gazdagság van, hisz mindenki oda jár dolgozni, és mégis az a vidék az, amely döglődik, a születések száma rohamosan csökken. Pedig ott nem foghatják a rossz megélhetésre...

Itt az emberek agyában kell rendet tenni. Sajnos ez a drága modern, civilizált világ elhitette az emberekkel azt az értékrendet, hogy a házasság, a család nem jelent semmit.....

Mert ezeken a helyeken a szociális háló ismeretlen fogalom. Nincs ingyenes egészségügyi ellátás, az orvostól a kórházi ágyon át mindenkinek jattolni kell, még ha számunkra nevetséges összegeket is, helyi szinten komolynak számítóakat.

Nincs nyugdíj, így vagy nagy családod lesz vagy élvezd a lassú éhenhalást a 60. szülinapod után.

A kevés gyerek vállalása a gazdagság privilégiuma, mindig is az volt, még nálunk is. Nagymamámnak még 8 testvére volt, az ő generációja váltott a kevés gyerekre.

Az a vélekedés meg, hogy azért vállalnak ennyi gyereket, mert nyugati adományokban fürdik mindenki nettó baromság, a legszegényebb, legjobban támogatott államok sem kapnak a GDP-jük 2-3%-nál több segélyt, ami az állampolgároknál egyéni szinten évi 1-2 zsák extra élelemként, netán ruhaként realizálódik, nem él ebből senki.